Már megint ez a szörnyű fájdalom,
Nem baj, lassan már megszokom.
Tomi, Gábor, most Te is csatlakoztál,
Úgy látom ez az ami nekem kijár.
Egy senki vagyok, akin mindenki átgázolhat,
Kénye-kedve szerint megalázhat,
Pedig csak szeretni akarok egyet és örökre,
De közös terveink veled is törölve.
Csodák tényleg nincsenek, mondtam én neked!
Pedig mindent szépen megterveztünk veled…
Gyerekek, ház, utazás és nyugalom,
Szerelem, vágy, törődés és bizalom.
Nem bírom tovább ezt a szenvedést,
Nem hiszem el, hogy ez is véget ért!
Nem érzem úgy, hogy teljesen elmúlt minden,
Nem hiszem el, hogy eldobnál ilyen könnyen!