néma csendben ülve a mólón
vadkacsákkal várni a csodát
mikor megpillantod a hegyek mögül
kibukkanó nap első sugarát
a fenséges víz simítja arcát
csendesíti csitítja hullámait
szikrázó tükörként simul alá
feledve nyomban nyomasztó álmait
soha ilyen közel nem volt még az ég
áhítattal nézem a fénylajtorját
arany lépcsőfokok idenyúló sora
csábít erősen keljek rajtuk át
fellépve az égbenyúló hídra
levetek magamról minden ruhát
nádirigók füttyébe öltözve
könnyű lélekkel lebegek át
2023. július
2 hozzászólás
Kedves Dona!
Valójában minden versszakod nagyon szép, hangulatos, öröm olvasni, nekem azonban ez tetszett a legjobban:
“fellépve az égbenyúló hídra
levetek magamról minden ruhát
nádirigók füttyébe öltözve
könnyű lélekkel lebegek át”
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat, megint hasonlóak vagyunk, nekem is az utolsó versszak tetszett benne.
Szeretettel:
Dona