Látom a szemedben az álló tájat,
Gurul a földön egy fém-kétszázas.
A szemedben világít egy jégvirág,
A lábam előtt megáll a fém-kétszáz
Szívedben megindul a döglött kép,
Fém-kétszázas lábam elé mért jöttél?
Érzem olvad már a jégvirág,
Kezemben pihen a fém-kétszáz.
1 hozzászólás
A szürrealitása tetszik, a rímei nem annyira. Ez van,
Hanga