Koncerjegyem zsebre vágtam, azzal indultam útnak,
A Stadion volt a cél, hol rockerek összefutnak.
Percröl percre nött a sor, csak jöttek az emberek,
Velük együtt növeltem én a "fekete sereget".
Tankcsapdára várt mindenki, azt skandálta már a nép,
Aztán mikor körbenéztem, azt gondoltam, elég szép.
Megjelent a füst, a fények, már moccani sem lehet,
Türelmetlenül vártuk már az eljövendö perceket,
Ugyanis én akkor,
Elvesztem az eszemet, kiadom a lelkemet,
Rock futi a véremet, lehunyom a szememet,
Ott üvöltök veletek!
És ha lelassul a tempó, együtt veszünk levegöt,
Máris várjuk a folytatást, a basszust, hangeröt.
Újabb dögös nótát várunk, a lábak már remegnek,
Épp egy ilyen koncert kell a magamfajta embernek,
Ugyanis én akkor,
Kitombolom magamat, szétrúgok pár valagat,
Össze-vissza ugrálok, torokból kiabálok,
Elengedem magamat, eldobom az agyamat,
Kiköpöm a tüdömet, leállni már nem lehet,
Ott üvöltök veletek!
Együtt voltunk, sokan voltunk,
Összességben jót tomboltunk,
Ezért kérlek téged arra,
Hogy azt üvöltsd, hogy:
TANK-CSAP-DA
TANK-CSAP-DA
TANK-CSAP-DA
2 hozzászólás
Szeretem a rockot, ezért maximálisan átéreztem a feelinget 🙂
Nagyon jó lett, csak így tovább! 🙂
Üdv, Jodie
Az a vicces, hogy szerintem ezt az is át tudja érezni, aki nem rokker, csak szeret néha őrjöngeni egy kicsit.
Ugyanis én akkor,
Elvesztem az eszemet, kiadom a lelkemet,
Rock futi a véremet, lehunyom a szememet,
Ott üvöltök veletek!
Ez pont az ami engem is elkapott már, pedig nagyon messze vagyok a rockerségtől 😀
Pont ezért tetszik a vers, bár kisebb ritmusbeli törések vannak benne, ettől nem annyira dalszerű, de azért jó.
Üdv
Zsázsa