Arcodon, a ráült meglepetést
Szemeidben a bizakodást
ez volt az első
Amit láttam Én.
Szívedben a maró kételyeket
Lelkedben, a Boldogság
utáni vágyat,
ez volt az első,
Amit láttam Én.
Ott állt előttem egy ember
Egy csodálatos nő
Gyönyörű tekintettel,
ez volt az első,
Amit láttam Én.
Hangja, mint a méz
Ajka, mint egy
rózsa bimbója,
Szeme ragyogott, akár
a csillagok,
ez volt az első,
Amit láttam Én.
Aztán eggyé lett
Két szív, majd
összeforrt két élet,
ez volt az első,
Amit éreztem Én.
Két külön szív, melyek
Egyszerre dobbannak
Teszik a dolgukat
minden nap,
ám de végül:
A halál szerszámán
megcsillant a fény
Ez volt az utolsó
Amit láttam "én".
10 hozzászólás
Kedves Zsolt
Borzongatóan szép a versed.Gyönyörű, ahogy levezetted képekben a szeretett Nő megismerését, az összeforrt szíveket.Hú mit is írhatnék.Ne csillanjon meg a halál szerszámján, soha az a fény!
Baráti Szeretettel:Kriszti
Kedves Kriszti!
Köszönöm szépen hozzászólásodat!
Nagyra értékelem.
Tudod, én mindig a tragédiák, drámák híve voltam, vagyok, s tán leszek is.
Nem tudom önnön magamat meghazudtolni, s nem is akarom.
Másik honlapon is vannak írásaim, s egyedül Te láttad azt, miről szólt, Te értetted.
Mások meg szőrszálathasogatnak, hogy miért kisbetű, meg mittudomén…
A lényeget kell érteni, érezni.-átélni!
Ha az olvasó olvasás közben átéli azt, amit közvevtítek,akkor jó.
Te vetted az adást!
Szívből örülök, s még egyszer:
Köszönöm!
Barátsággal,
Zsolt
Kedves Zsolti!
Igen, én is így gondolom!Az alkotó tudja, hogy miért, mit , és hogyan ír!Ő érzi a jelentőségét, minden betünek, amikor papírra veti, és ha az képekben átjut a mű olvasójához, akkor sikerült minden érzést átadni.
A véleményem az, hogy senkinek sincs joga, hogy a leírt betüket megkérdőjelezze, maximum, ha nem érti, akkor véleményt írjon.Hisz sajnos, ha hiszed, ha nem itt is és még más honlapon is nagyon sokszor megírtam, lehet bennem van a hiba, de egy kukkot sem értettem a versből.Persze többnyire megmagyarázták, igen, bennem:)
Nos, már itt is a magyarázat arra, hogy miért szeretem a verseid, és a prózáid.Mert vetit, és élményt ad.Átadja mind azt a gondolatot, amit akkor, és abban a pillanatban éreztél, amikor írtál.Ezért is várom nap-nap után a műveid, ÉS SOHA ne add fel az elveid, és a stílusod!Az a tied, és nem veheti tőled el SENKI!
Baráti szeretettel:Kriszti
Kedves Zsolt!
Gyönyörű versed,
Megrázott engem,
De a reményt azt sose add fel!
Küzdj tovább igaz szívvel!
Kedves Kriszti és Dóra!
Nagyon szépen köszönöm őszinte véleményeiteket!
Megható, és megrázó, hogy értitek, érzitek mit szeretnék átadni, leírni!
Dóra!
Most megyek, megkacsintom a Te műveidet is!
Örök hálával és Szeretettel,
Zsolt
ne haragudj, de ez nagyon gyenguska lett… mind szerkezetileg, mind tartalmilag, mind nyelvileg.
először is: az “én” minden esetben kis betűvel írandó (szarul is néz ki).
“Boldogság” – mitől nagy a kezdőbetű? valami szimbólum búvik meg mögötte? vagy csak fölös manír…
“Hangja, mint a méz” – bődületes képzavar.
“ám de végül” – ez a kedvencem… vagy “ám”, vagy “de”, de a kettő együtt semmiképp.
a másik kedvenc: “a halál szerszámán”… most komolyan – nekem egy fekete pénisz ugrott be.
az utolsó “én” miért is van idézőjelben???
a rímek hol is vannak benne?
olvass verstant!
sn
nem haragszom.
Magyarázat:
Igen is van különbség az én és az ÉN között. (Olvass egy kis Müller Pétert, vagy ezoterikus irodalmat)Az én az az egomra utal, az Én pedig a felettes Énemre, azaz a lelkemre.
A Boldogség széndékosan nagybetűs, mert van öröm, amit az emberek boldogságnak neveznek, és van határtalan igazi Boldogság.
Az utolsó “én” azért kisbetű,mert csak az egónk hal meg, nem pedig a lelkünk.
A halál szerszámáról pedig nem a f…-ra kell asszociálni(arról én nem tehetek,ha neked ez “ugrott be”,biztos meg van az oka ennek is) :))),hanem mondjuk a kaszára, amivel ugye jár a vén kaszás.
Hangja mint a méz:
MIlyen is a méz?Ha jól tudom, akkor általában selymes, ádes…stb..miért is nem lehet valakinek a hangja selymes?
Nem a rímek teszik a verset.
Amire nem reagáltam, az pedig szerintem úgy heyles,ahogy van.
Zs
ok… ezt az én dolgot el tudom fogadni (bár nem tartom szépnek)…
tudod, ha verset írsz, azt versnek kell értelmeznem – márpedig a versben ha valamit naggyal írsz, annak mögöttes jelentése van. szerintem elég szép a magyar nyelv ahoz, hogy nagybetűzés nélkül is jelentőséggel bírjon egy szó (most a boldogságra gondolok).
az igaz, hogy nem a rímtől lesz egy vers vers, de ha már használsz rímeket, akkor azok legyenek valóban rímek (tehát a rossz rím meghatározza a verset).
“ám de” – ugye ez szerinted helyes?
hát… a verstan előtt nyelvtant kéne olvasgatnod.
sn
Nem a magyar nyelv szépségel van a hiba.
Voltál már igazán szerelmes?
Ha igen, akkor érezned kellett azt,hogy ha azt mondtad:”Szeretelek”,akkor az nem tükrözött semmit, mert érzéseid jóval mélyebbek, semminthogy ezzel,a szóval ki lehessen fejezni.
Ha így sem tudod most konkrétan a boldogság szavinkat értelmezni,akkor sorry.
Nyelvtant ha nem baj, nem olvasok.
Vannak lektorok, majd rájuk hallgatok!
Üdv,
Zs
Nekem tetszik a versed. Bár a halál szerszáma az megnevettetett. Egy beszélgetés jutott róla eszembe 🙂
Ági