Fáradok
Lehelj csókot pillám födelére,
Őrizd álmom eleven fényeit.
Szürkülő szemem sötétjébe
Rejtsd el csillagpor képeid.
Aluszom
Terelgesd vágyaim nyájait,
Csendes vizekhez, őrző szemedhez
Nyugtatgasd terheim.
Rozsda arcom borul kebledre . . .
Álmodom
Téged várlak, s megtalállak.
Képedbe fonódik ajkam.
Vágyom, így kitalállak.
Álom. Csak álom.
Valóságom
Lelkemet a te karodba zárom,
Elsimítod arcom könnyráncait.
Eléd tárom minden álmom,
e- papírba karcolt valóságom.
6 hozzászólás
Kedves Márk, avagy Gábor!
Üdvözöllek köreinkben! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire lírai alkat vagy! Szép lelket takar a versed!
Kívánom, hogy sikeres légy mind a költészetedben, mind a szerelemben. Igaz, ha beteljesült kiegyensúlyozott a szerelem, már nem jönnek a szép gondolatok ilyen könnyen.
Barátsággal: Noémi
Kedves Noémi…
Nos szeretek meglepetést okozni az embereknek, remélem ez alkalommal is sikerült valakinek pozitívan csalódnia bennem….
üdv:
Márk
Szia!
Szép ez a vers. Nem néztem ez a bemutatkozó írásod? Még nem "találkoztam" veled. Az utolsó sor,különösen tetszik . Természetesen összességében is.
Üdvözlettel:Selanne
üdv.
ez a 3. amit feltöltöttem, és igen, még újszülött vagyok ezen az oldalon, de remélem sikerül felcseperednem
Nagyon szép.
🙂
szaffy
Nagyon szép!
Gratulálok.