Mint kezemben a cigaretta
úgy parázslik Bennem
Szívemben-lelkemben
a vágy,
Hogy végre Rád találtam
a nagy Zűrzavarban,
hatalmas káoszban,
mint mély sötétben a
parázsló halvány fény
úgy jöttél felém.
Hoztad ajándékaidat
kezedben a Boldogságom
És csak jöttél-jöttél
Semmivel nem törődtél
Most, hogy ez így van:
Köszönöm Neked,
Csak el ne menj, el ne hagyj,
Mert, mit kezedből adtál nekem
Addig él, s csak addig ér
valamit,
Amíg mellettem vagy.
8 hozzászólás
Szia! Az utolsó versszak rakja fel az ire a pontot! Gratulálok!
üdv.: Dorina
Köszönöm kedves Doreen!
Örülök, hogy itt jártál!
Szia Zsolt!
Azt gondolom én is, hogy az utolsó versszak az, amivel végülis tetőzik a versed, s ahol kimondod a legnagyobb igazságot…, hogy valójában csak akkor van igazi értelme az életnek, ha azt megoszthatjuk valakivel. Nagyon tetszett. Gratulálok: A.
Angelface!
Köszönöm szépen!
Bár nekem pont az utolsó versszak az,amelyik nem tetszik.
De ha jobban belegondolok, nekem egyik írásokm sem tetszik…
Örülök,hogy itt voltál!
Üdv,
Zsolt
Szerintem meg az összes jó, mert ahhoz, hogy ki tudjuk mondani az összegzést, vagy tetőzést, valamire építeni kell.
Drága Zsolt!
Hiszem, ez nagy ajándék a kedvesnek, kihez szól.Annyi érzés, annyi szerelem van benne!Nagyon szép, és a legutolsó versszak, az csúcs!
Millió puszi:Barátnéd!
Kedves Boer és Krisztina!
Igazat adok neked Boer, meggyőztél,s egyben köszönöm, hogy itt jártál!
Megtiszteltetés!
Drága Krisztina!
Sajnos, akihez szólt nem értékelte még anno, s azóta sem…mindegy, én jobban jártam így, s maradt utána egy vers…
Szeretettel ölel,
Zsolt
Nagyon igaz érzések, csak úgy parázslik az egész vers! Grat!:)