Szemeim előtt a holnap
Átkát látom
Számban a halál
keser-édes ízét érzem.
Fülemben hallom
Az angyalok hangját
Kezemmel érintem
Kedvesem ajkát.
Fejemben gőzmozdony
Kattog, zakatol
Szívemben válaszul
Egy kis madár dalol
Lelkemben most is
Megmozdul valami
Mely-e rengeteg érzést
Tudja irányítani.
Fülemben nem hallok
Semmit se már
A fejem is tiszta,
S a kis madár se dalol már
Csak egy valami
Maradt meg
Ezekből nekem
Az, hogy kedvesem
Ajkát megérinthetem.
6 hozzászólás
Drága Zsolt
Nagyon átérezhető a versed.Említed a múlt gyötrő képeit, az angyalt, ki minden versed hű társa, és a szerelmed, ki kézzel fogható, valóság, és neked az igazi angyal.
Nagyon szép ez a versed is.Nekem az egész mű, olyan keser-édes, hisz létező, és néha kusza érzelmekről írsz.Azokról, pedig ennél jobban nem lehet.
Baráti öleléssel:Kriszti
Drága Kriszti!
Ezúton köszönöm megtisztelő figyelmed, s a sok rámpazarolt időt is!
Bizony, az anygal, minden írásom örök, hű társa, hisz magam is egyfajta szárnyaszegett bukott angyal lennék, vagy mifene… :)))
Nagyon nagyon szépen köszönöm verselemzéseidet, s állandó figyelmed még egyszer!
Igaz Baráti Szeretettel,
Zsolt
Ez is tetszik, de ezt akármelyik versedről elmondhatom. A 3. versszakban különösen jó az ellentétpár, de valahogy mindegyiknek más-más a kisugárzása.
Gratu, és üdv.: Doreen
Szívből köszönöm a figyelmet az olvasást, s a hozzászólásokat!
Üdv,
Zsolt
Tetszenek ezek a számozott címek. Én nem szoktam irodalmi kritikát írni, csak személyes véleményt. Az pedig ennyi: Nagyon jó, tetszik!
Te vagy első, akinek tetszenek a számozott címek.
Eddíg mindehol lehúztak érte!
De akkor sem fogok, csak a szokás miatt címet adni mindennek.Vagy jön magától a cím, vagy szám lesz helyette. 🙂
Köszi!