Elfogytak a szavak
belőlem, belőled.
Csak a régi szép
emlékek
S halvány mosolyod maradt nekem.
Halvány, meleg mosolyod
Jéghideg, rideg tekinteted
A kemény szavak, melyekkel megsebzed
szívemet
Elfogytak a szavak,
üres lett minden.
Elfogytak a könnyek
Nincs már semmi sem
Mi reményt adna
s életet.
Eltűnt minden,
amik voltunk,
s az is
amik lehettünk volna.
Elpárolgott, mint a gőz
szertefoszlott a semmiben.
Az összes álmunk
lett egy csapásra
a viharok tengere.
11 hozzászólás
Jó vers. Fájdalmas…
(üdv: Á.E.)
Tényleg nagyon fájdalmas vers! Éreztem már én is ilyet, amikor volt egy lány… nem!… ő még él.
Tetszik a vers!
Szép, fájdalmas, lemondó vers. Nagyon tetszik!
Sziasztok!
Köszönöm szépen a figyelmet!
Örülök, ha átjött,amit éreztem!
A korábbi hozzászólóknak mondom: Tipikus Nyári Zsolt vers. Szomorú, fájdalmas. Na és persze a lényeg, hogy jó 🙂
Köszönöm szépen Kedves Boer!
Megtiszteltetés, ha olvasol!
Köszönöm!
Üdv,
Zsolt
UI:Örülök, hogy ez is tetszik! :)))
Drága Barátom!
Üvöltő fájdalom, és az elmullás szele sodort végig a verseden.Nagyon határozott lélek leírás!Gyönyörű!
Szeretettel ölellek:Barátnéd
Melankólikus és hangulatos.Grt.Z
Kedves Zarzwieczky!
Köszönöma figyelmet, én már csak ilyet tudok…:))
Drága Krisztina!
Már hiányoltalak, Kedves barátosném!
KÖszi a figyelmet Neked is!
Szeretettel puszil,
Zsolt
Kedves Zsolt! Szép vers, számomra a szomorúságától lenyűgöző. Mikor lesz ezeknek a szép soroknak pozitív párja is??? 🙂 Szeretettel:Andi
Sajnos eme soroknak pozitív párja sosem lesz Kedves Andrea…
De örülök, hogy figyelsz rám!
Üdv,
Zsolt