Féltesz, s én féltelek, szerintem ez normális,
Ha elhagysz engem, megbénul a világ is.
Lemegy a Nap, s lent marad végleg,
Viharok tombolnak, kihűl a lélek.
A folyók végleg kiáradnak,
Tüzek többé nem gyulladnak.
Meghal a világ, csak két gerle marad,
Kiknek az élete külön utakon halad.
Összetartoznak, ezt mindketten tudják,
Sorsuk ellen nem nyithatnak vitát.
"Szerető, vigyázó dalod" magához vonz engem,
"Gyönyörű tollam, hangom", hát maradsz velem.
Újra együtt szállunk, száz viharon keresztül,
Míg végül a haragos ég mégis kiderül.
Felkel a Nap, s a rémálomnak vége,
Csak boldogság marad annak, ki túlélte.