(1)
Szembogarából csillogás vagy sötétség
mosoly jutalom vagy büntetés árad
az állandó libikókába az ember
nap mint nap nagyon belefárad
lelkemet mardossa bántás remény kétség
arcodat szívembe felsőbb hatalmak
kitörölhetetlenül belevésték
szeretném ezt a szempárt örökre nézni
úgy érzem érte érdemes lenne élni
s ha elborul hát ebbe belehalni.
(2)
Milyen hatalmas fenn az éjszakai ég
mennyire aprócskák benne a csillagok
nőttön nő benned a ború és sötétség
tőled egyre kevesebb fényt mosolyt kapok.
(3)
Szemeiben csillag szemeiben fény
szemeiben felleg szemeiben éj.
2023. december
8 hozzászólás
“Szemeiben csillag szemeiben fény
szemeiben felleg szemeiben éj.”
Nagyon szép kifejezésekkel írod le azt az érzést, amilyennek látod a szerelmed, mely hatalmas és fékezhetetlen. A szerelmünk iránti vágy, szinte minden mást felülír és kizár.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen a méltatást. Az eddigiekben a pozitív oldal volt – a viszonzatlanság ellenére – a domináns, ez a fordulópont, itt már fele-fele: ugyanannyi a pozitív, mint a negatív élmény. Innentől pedig ez utóbbi lesz az úr.
Köszönettel és szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
A szerelemmel az a baj, vagy nevezhetjük úgy is, hogy az a tragédiája és a majdani halála, hogy felruházzuk a szerelmünket olyan tulajdonságokkal, amelyeket mi szeretnénk, ha meglenne bennük. Aztán jön a kijózanodás. A reális látástól még nem biztos, hogy minden veszve van. Lehet, hogy ő is úgy érzi, hogy már el tudnád engedni, hogy nincs a piedesztálon, mint korábban, hogy nem ő az “isten” az életedben. Valahol írtam, hogy ha újra kezdhetném az életem, nem szerelemből mennék férjhez, hanem szeretetből, megértésből, a másik értékeinek elismeréséből, azért, mert sok mindenben egyformán gondolkodunk, kölcsönösen tiszteljük egymást, szabadok tudunk maradni, mert a másik nem láncol magához, ugyanakkor épp azért, mert olyan jó a kapcsolatunk, eszünk ágában sincs elhagynunk a másikat.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Én pont fordítva: ha még egyszer kezdhetném az életemet, nem mennék férjhez szeretetből, egymás tiszteletéből, azért, mert jó férj, apa lenne az illető. Megvárnám az “igazit”, amikor együtt van a lángoló szerelem, a közös érdeklődési kör, a jó beszélgetések, a szellemi partnerség (és Isten bocsá, még a szexuális harmónia) is. A szeretet valóban kitart, az, hogy nem csaljuk meg egymást, jó, hogy életünk végéig elkísérjük egymást, jó. Én – a nálad is fontosnak tartott – egyformán v. legalább hasonlóan gondolkodásban, a közös érdeklődési körben, világszemléletben, szellemi partnerségben /és abban a bizonyos izzó szikrában/ jelölném meg a legfontosabbat. /És itt most nem arról van szó, hogy mind a kettőnknek ugyanazt a hobbit kell űzni, bár az sem hátrány./ Ha ez nincs, hiába a szeretet, hiába a szabadság, az ilyen férfi jó családapa lehet, de egy életen át igazi társ nem. A közös élet lehet szeretetteli, de unalmas, szürke, lángoló szerelem nélkül /még ha később csillapodik is, de valami tűznek, parázsnak a lángolásból maradnia kell/ nem érdekes, nem izgalmas. Nincs annál szomorúbb, mint amikor két ember már nem tud mit mondani egymásnak, és nem tartja őket együtt más, mint a megszokás, a napi rutin, a közös múlt, a közös ház, a gyerekek – még ha szeretet, kölcsönös tisztelet van is. Ez már inkább barátság, mint párkapcsolat.
A versekről még annyit: ez az egyoldalú, viszonzatlan szerelem – ha nézted a dátumokat – egy évvel korábban történt, itt már minden múlt, nincsen ha, nincsen lehet.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
A cím :”Szemeiben csillag, szemeiben éj ”
egy fordulópontra utal1Még minden lehetséges,de
mindennek vége is szakadhat1
Gyönyörü megfogalmazás:
“arcodat szívembe felsőbb hatalmak
kitörölhetetlenül belevésték”
Soha ne töténjen meg ez:
“s ha elborul hát ebbe belehalni.”
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Teljesen jól látod, itt a fordulópont. Ebben a versben – ahogy a valóságban is – már legalább annyi volt a negatív, mint a pozitív élmény. Itt még fele-fele, innentől sajnos – nem nehéz kitalálni – már a felleg, már az éjszakai sötétség lesz az úr.
Kitartó figyelmedet verseimnél és értő-érző hozzászólásaidat újfent köszönöm, valamint a dicsérő szavakat is.
Szeretettel:
Dona
További szép napot!
Kedves Dona,
Az összes eddigi verseid közül ez érintett meg legjobban…
Végtelenül mély érzéseket szólaltat meg a vers dualista világszemléletre építve .
A címébe beleszerettem: Szemeiben csillag, szemeiben ég. 🙂
A világon szinte minden jelenség ehhez a két polaritáshoz rendelhető és előrevetíti.hogy határvonalhoz ért a kapcsolatotok.
Számomra a legmeghatóbb és legmarkánsabb rész az melyben az isteni elrendelésről írsz:
?arcodat szívembe felsőbb hatalmak kitörölhetetlenül belevésték? ….csak a nagyon szerelmes emberek képesek ilyen kinyilatkoztatásra.
A második részben már megcsillan a keserűség:
“nőttön nő benned a ború és sötétség
tőled egyre kevesebb fényt mosolyt kapok.”
Kitörölhetetlenül az olvasó szívébe is belevésődik a záróakkord:
Szemeiben csillag szemeiben fény
szemeiben felleg szemeiben éj.
A kezdet és a vég két stációja művészi csomagolásba.
Lenyűgöztél!
Csodálatos lett.
Körülölelő szeretettel:
M.
Kedves Napfény!
Örülök, hogy tetszett a cím, ez, ill. az utolsó két sor volt meg legelőször, és annyira tetszett nekem is, hogy azért írtam hozzá egy verset. Ahogy a cím, ahogy ez a két sor fele-fele arányban tartalmazza a jót és a rosszat, a világosságot és a sötétséget, szerelmet és a visszautasítást, ugyanúgy a versben is ezt a kettősséget, szimmetriát akartam végigvinni. És igen: fordulópont. Nemcsak a versben, a kapcsolatban, hanem a ciklusban is: a ciklus 17 versből + egy utóhangból áll, vagyis összesen 18 vers, ez a 9. darab, pont a felénél van. Innentől jön a fordulat: a csillag, a fény után a felleg, az éj.
/Egyébként a felsőbb hatalmaknak is megvan a maga konkrét jelentése, amit itt nem részleteznék./
Értő-érző hozzászólásodat, szép szavaidat – mind mindig – nagyon köszönöm.
Köszönöm a dicséretet.
Szeretettel:
Dona