az ujjlenyomat-tengerben,
szabadság-zöld színű
kapaszkodócellák,
– Kint szemét ameddig
a szem ellát… –
láthatóvá lehelt tájtorzító
karc-üveg,
– Miért lesz
a kincsesláda szívből
üres harc-üreg? –
fekete linóleum
lábnyomok,
– Hová tűnt otthon
pár napja a lábtörlő? –
szakadt bőrülésből sarjadó
gondgyomok,
páros neonfény
villanás,
– Égve hagytam a folyosó
villanyát? –
egyedül ülő,
távoli helyeken
földbegyökerezett
faarcok,
– Líbiában még zajlanak
a harcok? –
monoton, hajnal hangú
szignál-poén
a megállóvicceknek,
– Váltottam hozzád jegyet,
vagy megint bliccelek? –
nyirkos, mélypiros
lyukasztóbarlangok,
félút: téged
kongó harangok.
– Nyugodtabban tudnék utazni
mondjuk a negyed hetesen? –
Céltalanul kósza kérdések
a fél hatos 97-es E-n.
8 hozzászólás
Kedves Bertalan!
Különleges egyéniséget tükröz versed. Tetszenek a nem mindennap használatos szavaid, kifejezésmódod. Érdekesen állítottad össze a versszakot, különböző – nem szorosan összefüggő gondolatokat fűztél egybe, mégis valahol egy kerek történethez tartoznak.
Valóban hasonlóan zajlik egy utazás a tömegközlekedési járműveken. Kavarognak a gondolatok. Még egy kicsit – vagy nem kicsit – rágódok mondataidon.:) Addig is gratulálok, nagyon jól összehoztad!.)
Üdvözlettel: Zsóka
Nagyon átjön egy tömött buszon "zötykölődés" kiváltotta különleges, önmagaddal folytatott párbeszéde, hangulata, nyitva hagyott kérdéseiddel..
Tetszett!
Kedves Zsanett:
Zötykölődés az volt, gondolatok is (dögivel), a busz is alattam, hangulat is (túl korai) ami ihlette ezt a valamit itt… (végre nem egy fikció, mint a legutóbbi 3)… örülök, hogy jó szándékú ellenőrként szálltál fel mellém!! :))
Feléd nincs is nyitva hagyott kérdésem, csupán egy határozott köszönöm!
Berci
Szia!
Fantasztikus a versed! Egyszerre kettő az egyben. elolvastam egybe, aztán a kiemelt részt aztán ami nincs kiemelve. Nagyon tetszik ez a megvalósítás, amire gondolsz és amit látsz. S persze az, ahogyan látsz! megint csak gratulálni tudok!
szeretettel-panka
Szia pankaaa,
a fantasztikus jelzőt már most, előre megköszönöm. Érdekes ötlet, hogy külön-külön elolvastad, én feltöltés előtt meg se néztem, hogy passzolnak-e a kiemelt részek folytatólagosan, s te ébresztettél rá, hogy ellenőriznem kell, de megtetted helyettem és nem volt kifogás, ennek örülök :)) Látásomat tekintve, ajánlott két megállóval hamarabb leszállnom a szemészetnél, és hárommal az optikusnál, mert rám fér… a gondolati láttatást
nézve (:D de furán jött ez ki) pedig köszönöm gratulációd – maradok a magyarnál: – dicséreted :))!!!
Minden jót!
Szeretettel:
Berci
Kedves Zsóka:
Köszönöm, hogy a csapongó, gondolati ugra-bugra után nem voltál túl szédült állapotban (mint én, mikor írok), hogy írj hozzám! Köszönöm neked! S azt is, hogy még rágódsz a mondataimon, mert valójában ízért írok, – úgy, ahogy, – mert az a célom, hogy az olvasó ne csak átfusson a sorokon, hanem még motoszkáljon benne a gondolat… s percegjen még az agyában a szószú :))
Ez már túl bogaras…
Üdvözlettel,
Berci ;))
Kedves Berci!
Ahogy rácsodálkoztam a két színnel (kár, hogy egyik nem piros vagy kék) alkotott versedhez, mindjárt szöget ütött a fejembe, hogy itt valami különleges gondolatok születnek. Érdekes így leírva látni-érzni, hogy valaki (Te vagy az!) ül a buszon, s körülnéz, figyel… aztán eszébe jut, vajon égve hagyta-e a villanyt? Aztán megy busz, s az öltözködés közben rádióból hallott hírekre gondol…
Fantasztikus ötleteid vannak, mondhatom. Kinek jutna még ilyen eszébe.
Nagyon élvezetes ilyet olvasni.
Gratulálok.Kata
Kedves Kata,
köszönöm ISMÉT a rövid elemzést! Most én is rövid leszek, mert a tételek viszont túl hosszúak, ahhoz, hogy sokat időzzek itt (sajnos)… sok "elvetemül" ember van rajtam kívül, biztos találnak ki nagyobb eszementségeket a ma költő fiatalok…
Örülök, hogy élvezettel olvastad, ez a lényeg! :))
Szia,
Berci