A bánat ölel

Lehelet,
Számat elhagyó moraj.
Torkom kaparja a szag,
Élettelen, családi sivatag.

Reményvesztett,
Kárhozat birtokába zárva,
Együtt él,
S még is csak árva.

Kínozza,
A kimondhatatlan homály,
Csordogál a gáz,
Torkát szorító magány.

Futok,
Hontalan haszontalanba,
Érintem a reményt,
S mégis lóg kezem,
Egy hideg valagba.

Vártam,
Egy jobb jövőt,
Még délelőtti fénybe,
Megváltozott,
Méreg került,
A leveses edénybe.

Suttogja,
Egy hang, „Elmúlik”,
Hitetlenül,
Várom utam,
Míg a végtelen álmodik.