A barátnőm Emese,
csillogó a kék szeme,
óvónő a szakmája,
sokat lógok utána.
Apróságok körében
ott üldögél középen,
pont úgy, mint a mesében
Hófehérke szerényen.
A kicsiket neveli,
s mindegyik őt szereti…
Én sem vagyok akárki,
mesebeli királyfi.
Hiszitek -e gyerekek,
fehér lovon nem megyek,
kerékpáron vágtatok,
hogy ott legyek nálatok!
6 hozzászólás
Szia alberth! 🙂
Jót derültem ezen, de nemcsak a tartalom jön be, hanem a felépítés is.
A záró szócskát mindenképpen ki kell emelnem. 🙂
Köszönöm az élményt, épp jókor jött, jó helyre. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia alberth! 🙂
Jót derültem ezen, de nemcsak a tartalom jön be, hanem a felépítés is.
A záró szócskát mindenképpen ki kell emelnem. 🙂
Köszönöm az élményt, épp jókor jött, jó helyre. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Örülök, hogy tetszett, kedves Kankalin! Szeretem az ilyen bájos kis szösszeneteket, mert még én is mosolygok rajtuk, míg írom. 🙂 Persze sajnos nem minden alkalommal sikerül ilyeneket alkotnom, de amikor beugrik egy téma, nem hagyom ki.
Szeretettel: alberth
Szeretem ezeket a bájosan humoros verseidet!
Gratulálok: Ica
Köszönöm a gratulációt, kedve Ica!
Remélem még számos ilyen alkotás fog születni nálam… 🙂
Szeretettel: alberth
Nagyon aranyos gyerekvers, azt hiszem, hogy óvónők és kisosztályosakat tanítók nagy hasznát vehetnék.
Azért én is örömmel olvasta, ha elkésve is!
Szeretettel: Kata