Csizmámat nem veszem le,
varkocsom nem vágom le!
Hitemet el nem hagyom!
Véremet nem tagadom!
Véremet nem tagadom!
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!
Földanyának méhébe,
a feledés mélyébe.
Hitemet el nem hagyom!
Őseim nem tagadom!
Őseim nem tagadom!
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!
Életem elvettétek,
testemet temettétek.
Hitemet el nem hagyom!
Lelkem élhet szabadon!
Lelkem élhet szabadon!
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!
Megöltetek hiába,
idegen urak szavára.
Hitemet el nem hagyom!
Múltamat nem tagadom!
Múltamat nem tagadom!
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!
2 hozzászólás
Kedves Regös!
Versed olyan, mint valami ősi regősének. A történethez harmonizál, hiszen egy ősi világ ködébe próbálsz bevilágítani. Sajnos Tonzaba feleségével együtt jutott erre a keserves végzetre. Talán őt is megemlíthetted volna, de így is tetszik amit írtál.
Látom, komolyan odafigyelsz az ősi hagyományokra. Csak így tovább! 🙂
Gratulálok!
Alberth
Kedves Alberth!
Igyekszem olyan dolgokról is írni ami kevésbé van középpontban, sőt ez is az írásnak az egyik fő feladata, oly dolgokról tudósítson amik már elhomályosodni látszanak. Igen ebben teljesen igazad van hogy nem említettem meg feleségét, hiszen együtt temették el őket elevenen, valahogy nem került bele, magam sem tudom miért.
Köszönöm hogy olvastál (olvasol).
Áldás!
Regős