Nem szólt, mert nem szólhatott,
Csak ült némán, és halgatott,
Hallgatott mindha ez lenne minden kincse,
Pedig neki ebbe' semmi haszna nincsen.
Nincs miért szólnia neki,
Mert a helyzetét úgy sem segítheti.
Kínozták keményen, de semmi meg nem törte,
Azt mondták rá: vasból van, de nem csak az ökle!
Vasból volt neki bizony az akarata is,
Bár megtehete volna, nem mondott semmit.
Nem mondott, mert a mocskolódás alja dolog,
Mivel neki mindegy volt, ilyenbe nem fogott!
2 hozzászólás
Az utolsó két sort, máshogy megfogalmazava egy új versszakba írtam volna…
Első versszak, harmadik sor, második szó… nem mintha? Ajánlom a javítást…
Az öszz. egész jó.
Á, nem kotnyeleskedem bele. Ez az egyik első versem, és szeretném megőrizni az eredetiségét. Másrészt, ha jól megnézed, mikor én ezt írtam (2002) eggyel korábbi helyesírási könyv volt érvényes amiben mindha a helyes. Csak nézzz utána bátran!