Ajtómban dalolt a boldogság, két szárnyát kitártam.
Néhány csók után elhagyott a titok honában.
Padló alá csúsztam a földes szobában,
Zokogva tapadtam, néma bú falára.
A boldogság elment, valamit nálam felejtett,
A büszkeséget: mit felvett, és nyomban elejtett.
Évek múltak…… szerényen kopogott,
Kibontottam az ott felejtett becsomagolt titkot.
Közben égőn remegett érte a bánat.
Kemény lecke az élet, a büszkeség fárad,
Boldogság ára; kölcsönös alázat.
2 hozzászólás
Nagyon szép vers kedves Marica. Mély gondolatok, büszkeség, alázat. De jó lenne, ha mindenki ismerné-e két szo értelmét. Tetszett a versed, köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: József
Szervusz kedves szhemi!:)
Én köszönöm, hogy olvastad a versemet:):)
Nagyon örülök, hogy tetszett, és érezted a versem. A véleményed nagyon igaz!
Szeretettel: marica