Mikor pillangó szárnya lebben,
Mikor nap ragyog felettem,
Mily gyönyörű a világ?
Mire mennétek nélküle?
Valaki átölel karjával,
Madár ágon ül párjával.
E világivá váltam.
Szemem előtt ezt láttam.
Kicsit sírok, szerelmem,
De azért nevetek veled.
Egy világ nem ért engem.
És most kétségbe estem.
Nézd a hatalmas fákat,
Milyen büszkén állnak!
Ez a világ sohse fárad?
Szegény kis pára!
Látom, érzem, megteszem.
Nagyon-nagyon szeretem!
Ez a világ az enyém,
Egy világ, egy egész enyém!
2 hozzászólás
Gratulálok. Szép vers. tetszett
A legtöbb versben van egy olyan rész(hasonlat, ellentét, vagy akármi), ami végülis meghatározza az egész verset.
Ebben a versben abszolút ez a rész: “Kicsit sírok, szerelmem, De azért nevetek veled.” Belegondolni is csodálatos. Mekkora dolgokra képes a szerelem. Egy újabb gyönyörű vers:)
Csak így tovább!:)