A boldogság tortájából
vágj nekem egy szeletet,
e sütemény morzsájából
sem kaptam eddig eleget.
Nem kell édes hab, cukormáz,
így könnyebb megemészteni.
Csak egy apró szeletet vágj!
Ígérem, marad másnak is.
Én nem vagyok tolakodó,
régóta állok már sorba',
s esküszöm, nem leszek mohó,
ha jut végre egy kis torta.
Szánj meg egy éhező embert,
kinek kevés már a morzsa,
s nem bánná, ha végre lenne,
asztalán egy szelet torta.
5 hozzászólás
Szerintem jó. Egyszerűen mondod el, miért szeretnél boldog lenni.
Köszi, Zemy!
nekem nem csak személyről, de egy egész létező réteg ről a mindig vesztesekről szól a versed nagyon tetszik. a vers fiom egyszerűsége is a mondanivalóval van összhangba. semmi extra “Csak egy apró szeletet ”
gratulálok, még akkor is ha nem tudatos volt a szerkesztés. van az úgy, hogy bellülről ösztönböl, vagy együttérzésből tör elő.
Nagyon köszönöm a hozászólásod, marica!
ötletes, de a végén a morzsa és a torta ismétlése már szükségtelen- szerintem, ugyanazt mondod el, mint korábban. az utolsó vsz. meghatározó, annak ütősnek kell lennie, van, hogy az dobja fel az egészet, de itt semmi újat nem adtál már.
Nola