A buborék és a Nap

Száll a színes buborék,
Várja őt a magas ég!
Odafenn a fényes Nap,
Unatkozik naphosszat.
De egyszer csak felragyog,
Megpillantja a ballont.
Odalent egy színes gömb!
A huncut Nap menten dönt.
Sugarait kitárja,
S a buborékot biztatja:
Gyere, kedves, szállj felém,
Az élet vagyok én, a fény!
Szállj ide és légy barátom,
Ez minden, amire vágyom!
És a kisgömb emelkedett,
Madarakkal vetélkedett,
Kapaszkodva szél szárnyába
Megérkezett Napországba,
Hol nagy ragyogás fogadta,
Örült is az istenadta,
Hogy a nap és sugarai
Csak az ő óhaját lesik.
Ide szállt és oda repült,
Felhők között táncra perdült.
Egy pufók felbillentette,
A napot megnevettette.
Este jött, a nap elfáradt,
Lepihenni kedve támadt.
Hazahívta sugarait,
És behunyta fényes szemét.
Az eget csillagok vigyázták,
S a buborékot elringatták.