A búcsúzkodók
nagyon szegények.
Hideg, borostás szél
marja az arcuk…
Mutatják lélekben
milyen kőkemények,
szürkülő kézzel
szorít táskát markuk.
Utolsó darabját
a türelemkenyérnek
viszik el az útra,
és jeges szél fújja
rekedtre a hangjuk.
Odaadtak mindent,
elfordul az arcuk,
pedig kőkemények.
Az örökre búcsúzók
nagyon szegények…
A búcsúzók
By András
12 hozzászólás
Mennyire igaz… És mennyire jó képeket használtál.
Gratulálok: Miléna
Az ÖRÖKRE búcsúzók nagyon-nagyon szegények…
Fantasztikusan "rátapintottál a lényegre"!
Gratulálok!
Gy.
Szép. Nagyon nyitva maradt a vége, mintha ott még elkezdőd(het)ne egy másik vers. Üdv, Poppy
Remek vers, tele plasztikus képpel, a búcsúzók minden nyomorúságával. Gratulálok, András!
András! Csak gratulálni tudok versedhez, élmény volt számomra, mint a többi írásod is:)
Köszönöm mindannyiótoknak
Fájdalmasan szép és igaz a versed András!
Köszönöm, hogy olvashatlak!
Falevél
Ismét elolvastam, és most még jobban tetszett…
Hogy mennyi alázat van ebben a verben,és mennyi tisztelet!
Gratulálok kedves Szers. Kösz, Hogy mindig Jössz egyúj élményt hozol gondolatod legszebbjéből egy darabot kiszakítol.)
Puszi: marica
Kedves Falevél, kedves Gyömbér és kedves Marica!
Köszönöm, hogy elolvastátok és a kommenteket is, megtisztelő számomra, hogy tetszéseteket elnyerte.
Üdv: András
Jó vers…
(Üdv.: Á.E.)
Köszi Emil
Üdv.: András