Még menekülök, néha reménykedem,
Aztán tudom: ez az én végzetem.
Megállok, csápjaival körbefon a Sötét,
Érzem a bűneidet, testemben forró sörét.
Mégis, mégis lemondóan engedem,
Tudom csak ez segíthet sötét lelkeden.
Egy vágás a csuklódon, folyik már a vér,
Érezzük: bűnös életed mindjárt véget ér.
Hátadról a keresztet ezzel átveszem,
Terheid, nehéz súlyként, tovább én viselem.
Fehér köppenyben a mennybe léphetsz,
Bűneidet hozzáadom a többiekéhez.
Nehéz teher, nem bírom ezt már soká,
Bűneitek súlya taszít, a pokolig és tovább.
Tetteimért elítél isten, és minden ember,
De ez rendeltettet, ez az amit tennem kell.
6 hozzászólás
Jaj!
Megdöbbentő! S szép.
Démoni!! jól beletaláltál….
Bocs ha most a következőkben hozom a formám, vagy nekem mindig ugyanaz jut az eszembe? a Bűnfalód akár a XXI. század posztmodern Krisztusa is lehetne, akit az emberek keresnek, hogy lenyomják a torkán bűneikkel terhes sötét vérüket, otthagyva rajta a keresztet és továbbállva. Aki legtöbbet hordoz, azt vetik meg legjobban, és mert enged. Mert segíteni erény csak túlságosan sok mindent aggat az emberre, akit úgy is otthagynak. Oké, kezdek „filozofiatív” (mutáns szavak enciklopédiájából) lenni. Jó vers, csak ennyit akartam végül is írni, képzelet-mozgató, kép-sugalló. Grat.
Flex
Szia!
Igen, nekem is tetszik, csak egy kérdés: a "köppenyt" direkt írtad két p-vel?
Amúgy nekem is rögtön Krisztus és szenvedései jutottak eszembe. Szép, és mond valamit. Nekem. Gratula!
Hopp, hopp, hopp!
Köppeny… ööö… bevallom őszintén nem. Nem szándékosan írtam így, és most jön a magyarázkodás: az én drága jó nagyszüleim igazi tős-gyökeres somogyiak. És az ős zájjukból hallom mindig köpppenynek… De mostmár nincs szivem átíri… Olyan fessül fest… nem? Örülök, hogy tetszett…
Jah, és még valami, csak pár év eltéréssel.
A verset egy film ihlette, nem Krisztus szenvedései, de ha belegondolok nekem is ez jutna először eszembe (bár abszolút nem vagyok vallásos)…
A filmről annyit, hogy se címét, se semmijét nem tudom, de merem ajánlani mindenkinek, nagyon jó és elgondolkodtató… Egyébként arról szól, amit leírtam…