A balgaságra bánat ül,
ha annak árja rád vetül,
hiába futsz el, átölel,
akárha mérget is kever,
mohón, sietve szürcsölöd,
s utána béna, szürke köd
borul reád homályosan,
de hát a bűnnek ára van,
te is tudod, de szód hamis,
remeg belé az ajkad is.
Ha már eladtad önmagad,
e vonzalom le nem tagad,
kezed zokogva moshatod,
az akkor is ragadni fog,
a lelkeden sötét a folt,
megértheted hiába volt,
keresztelőd, ha ostoba
megalkuvásod ostora
a hátadat hasítva szét,
feszíti léted üstökét.
Az élted elrohan hamar,
belül talán kicsit, ha mar,
de rá se rántva hajladoz
gerinced és a sors botoz,
hiába, mert a megszokás
üres falára mégse vás
szemernyi rebbenést se már,
s a dicstelen halálra vár
a vézna lelked oktalan,
de hát a bűnnek ára van.
6 hozzászólás
Kedves Imre!
Csodaszépen kifejtetted,
hogy “A bűnnek ára van”!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy olvastad.
Barátsággal, Imre
Szia Imre!
Csudajó.
És bizony, hogy van.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm, hogy olvastad.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre,
szokásosan remek tartalom és forma.
A négyes jambusok szinte észrevétlenül sodornak bele a komoly mondanivalóba.
Sokan nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy az ártatlanság zászlaját lobogtatva követnek el bűnöket, ők a valódi lelki szegények, akik már életük során fizetnek, mert nem lelnek nyugalmat.
Mindig érdeklődve olvaslak. Nagyon örülök, hogy életben tartod a kötött formákat. Nekem is kellene. 🙂
Köszönöm ezt a versedet is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Régebben írtam szabadverseket is, de be kellett látnom, hogy csapnivalóak voltak.
Te mindkét formának kiemelkedő szintű művelője vagy, csodállak érte.
Barátsággal, Imre