a csapatszellem szép csendesen kimúlt
az utóbbi időben a fejét sem emelte
bólintásra igencsak keveset gondolt
hisz agonizált éjjel-nappal csak a túlélésre
koncentrált búgócsiga módjára pörgött
saját tengelye körül míg bele nem szédült
fásult bizonytalanságban létezést imitálva
lökött bakó módjára majdnem a tulajdonában lévő
nyakát nyeste el szerencse hogy félre tudott ugrani
maga elöl az utolsó pillanatban ettől roppant kedvtelen lett
egy hontalanban is nagyobb a túlélési vágy vagy
életösztön erről nem tudok nyilatkozni nyögte a
csapatszellem hisz még van hajlék a fejem fölött
úgy emlékezett hogy egymásra utalva éltek
a lagerban gyűlölködve szigetelőszalag
tartotta őket egyben imitt-amott szakadozott szélekkel
mint egy morotvát elzárva az élettől
4 hozzászólás
Kedves Edit!
A ´csapatszellemet nagyon jól leírtad!
Sokat lehet belöle idézni!
Például:"saját tengelye körül míg bele nem szédült
fásult bizonytalanságban létezést imitálva"…nagyon jó!
"egy hontalanban is nagyobb a túlélési vágy vagy
életösztön erről nem tudok nyilatkozni nyögte a CSAPATSZELLEM"
ez annyira tipokus!
Szeretettel:sailor
Kedves Salior! Örülök, hogy találtál benne olyan sorokat, ami megragadott. Azt gondolom, ha egy rátermett, jó pásztor kerül a csapat élére, akkor szinte nincs lehetetlen, de ha egy bomlasztó, negatív, maga is önértékelési zavarokkal küzdő ember, akkor nincs mit várni, mert pusztulat jön.
Szeretettel : Edit
Kedves Edit!
"Azt gondolom, ha egy rátermett, jó pásztor kerül a csapat élére, akkor szinte nincs lehetetlen"
egyezek
Szeretettel:sailor
Köszönöm!