A csend a magány birodalma
Óriási az ereje és a hatalma
Magányoságra kárhoztatva élem az életem
Olyan ez, mint maga a végtelen
De kell a csend, s a magány
Miért, ez maga a talány
Gondolatba merülve telnek a percek
A vágyak, az érzések szárnyra kelnek
Az élet maga is egy nagy gondolat
mint egy folyó csak úgy magától halad
A csend pillanata
By Stevee
4 hozzászólás
Nagyon szép pláne az utolsó sor az nagyon megfogott!!
Van amikor a csend az úr a szívünben, de azért a folyó néha csobogásba kezd…s jönnek a vízesések is majd, az is magától jön, észre sem veszed!:) Gratulálok!
Nagyon szép, gondolatokat ébresztő vers.
/ Eszedbe ne jusson abbahagyni a vers-írást./
Örülök, hogy olvastalak.
Kedves Stevee nem lesz mindig ekkora csend körülötted. Nagyon szép versedhez graatulálok. 🙂