A csend nekem néha égi harsona
A tücsök hangja, vészjósló szíréna!
Van mikor a csend könnyedén zenél,
Puha öleléssel a szívemhez ér.
Sötétben bársonyos puha takaró
Minden hangjegy ölelő, simogató
A csend lehet üdítő lágy fuvallat,
Mely selmesen érinti kiszáradt ajkamat.
Mikor megrezdülnek a hangok az éjben
A holdfény huncutul játszik az érzéssel
A csillagok apró szikrái kigyúlnak
Mint megannyi lámás, világítnak.
A sötétség fénybe borul a halk dallam nyomán
A zene megtölti az űrt, s ezerenyi láng pislákol tovább
Fellobban a csendszinfónia nyomán a láng
S a szellő szárnyán repül könnyedén hozzád.
6 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép vers!
Szeretettel: Eszti
Csatlakozom. Nagyon szép vers.
Üdv: harcsa
"Mikor megrezdülnek a hangok az éjben
A holdfény játszik az érzéssel."
De szépen írtad Kedves!
Valóban van a csendben ilyen…
S a többi is, mindaz mi versed nyomán megelevenedik,
S az a láng szinte közeledik….
Szép vers, gyönyörű a csended, hozzám is elért.
szeretettel-panka
Nagyon szépen szól versedben a csend.Hozzám is el ért.
Szeretettel üdv:Vali
Rozália, Harcsa: Dpanka. valéria. és dori 🙂 nagyon köszönöm…. most ilyen fillingem volt.