A csend szigetén

Az én utam csendes
helyekre visz,
tarka virágok, fák
szegélyezik

Az jöjjön velem
e hosszú útra,
kinek nincs senkije,
és oly' árva.
Az út végén vár
a hely nyugalma,
a csend, hol ragyog
a nap sugara.

Elül minden vágy
a csend szigetén,
meglásd ott minden
olyan meseszép.
A csobogó patak
hűs vízében
lélek is tündököl
a fényében.

Hárfa hangját fújja
lenge szellő,
cseppben fejünkre hull
a fényeső
A holdsugár szelíden
betakar,
s elfelejted, hogy a vágy
mit akar.