A hó-hideg puha paplan
Rejt egy kicsi növénymagban
Annyi erőt, ami egy kis melegre
-létét az alvás alatt sem feledve-
Feltör a dermedt rögök alól
A fagyott víznek minden fehérjét
Beleszívta szirmába legelébb
S most, hogy körülötte élednek a rétek
Csalfán mutatja patyolat színét fejének
Mely feltört a dermedt rögök alól
Így minden szem rá figyel akaratlan
Kis töve szívet melenget együtt a tavasszal
Bimbóját ártatlan bájjal süti le
A fagyot, s a fagyott lelket ezzel győzi le
Mely feltör a dermedt rögök alól
Ily hírnököt vár minden ember fia
A téltől most már senkinek nem kell halnia
Megmozdul minden, ami jó és életre termett
Ami átvészelte a hosszú, dermesztő telet
S feltör a dermedt rögök alól
Újul a tő, a szár s minden apró részek
A madarak a légben csak erről zenélnek
Ahogy letöri a zord zimankót a kicsi virág
Úgy zúzza szét a bánatot a vidámság
A dermedt rögök alól
Ezért én átadnék egy csokrot az üde virágból
Hogy csináljon Néked nyarat a rideg világból
De persze csak ha nem lenne védett !!!
Ezért inkább átadom a versikémet
A dermedt rögök alól
3 hozzászólás
Gondosan átgondolt vers,arra is vigyáztál,hogy a tavasz hirnökét nem letépve de úgy is átnyújtottad a verset csokorformába,ügyes
Kedves Szirom!
Köszönöm e szép virágcsokrot, amivel megajándékozol engem, s a hozzád ellátogatókat!
Igazán szép verset írtál. Olvasgatom a többi versedet is!
Szeretettel: Falevél.
Hát ezek után nagyon megbecsülöm a dicséreteidet amiket a verseimhez írtál:)
Csodás vers, jó rímekkel.
Megírtad amit már számtalan költő, s mégis sikerült teljesen újat adnod!
Gratulálo