Kicsi patak, mély homályból
készül fel a hegy gyomrából.
Búvik csendben, tör felszínre,
vágyik szabad területre.
Keresgélve tovább szalad,
kis társára rá is akad.
Együtt talán messzebb jutnak,
Duna néven továbbfutnak.
Eggyé válva erősödtek,
távolabbra hömpölyögtek,
gyűjtöttek még sok barátot,
együtt járják a világot.
Széles már a Duna vize,
sok kis patak folyt itt össze.
Nem kicsi ő, már nagy folyó,
hátán úszik a sok hajó.
Útja végét még nem látja,
de talán azt mégsem bánja,
ha olyan tágas helyre lelhet,
ahol végre megpihenhet.
Folyónk bizony nem tudhatja,
milyen közel van a célja…
Tengeranya öle várja,
örökre magába zárja.
11 hozzászólás
Kedves Judit!
A jó öreg Duna!! Benyeli a Fekete tenger, de mégis a miénk!!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm Marietta!
Szeretettel, Judit
Nagyon kedves gyermekvers, s sokat mond a gyerekeknek…
Gratulálok!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza, köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Szeretem a Dunát! Szép verset írtál róla! dallamos mint a Duna csendes sodrása!
szeretettel-panka
Kedves Panka, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!Szép ,tetszett!:)Üdv:Pityu
Csak egy kis mese, gyerekeknek…
Köszönöm, Judit
Kedves, dallamos versedhez gratulálok!
Szeretettel olvastam: Tünde
Köszönöm Tünde!
Szeretettel, Judit
Nagyon jóóóóóóó. könnyed versike, nem is csalódtam benne. futottam a habokkal.
szeretettel
Anikó