Ha lehetne… most szétvernék minden ajtót
Véresre, szilánkosra verném kezemet
Minek óvatoskodjak?
Hiszen így is darabokban a lelkem
A test meg még egyben
Lélek nélkül meg mondd mit ér?
Mondd mit ér az élet ha kegytlen?
Mit ér a vérző szív ha nincs ki bekötözze?
Minek a színek ha a táj fekete?
Érzem, hogy fáj
De már nem tudom mi
Nem tudom mi okoz még sebet
A tett… a szó… a hang és a csönd
A csönd szétszakít a hang megsüketít
Fáj a lélek és a test
Ha tehetném üvöltve rohannék
Csak el innen!
Ez egy rossz álom mely elvakít
Felébredek
Az izzadság rólam pereg
A fájdalomtól remegek
Zakatol a szívem mely zajt ver fel
De csitt…!
Semmit ne szólj!
Legyél boldog azzal amid van
Hisz neked már mindegy
Te csak fal vagy ki némán tart
Téged rombolhatnak… de te… csak tűrj
Könnyekkel fizes más bűneiért
Vedd válladra ami nem a tiéd
Törjék falad a vállaidon!
A szilánkok a sebeidet szakítsák szét!
Tűrj!
Hisz te nem számítasz!
Egy defekt vagy, ezért nem számítasz
Ne ordíts mert felébred az ember!
Ne szólj csak halkan tűrj!
Ne törj előre mert álmokat kergetsz!
Az igazság vakítson meg!
Törődj bele ebbe…!
Csak fekszem és nézem a helyet
A falat mely csendesen tart
Itt-ott pereg a vakolat
Az emberek hanyagságát mutatja
Legyek fal?
Tartsam némán a gondok köveit…?
Ne szóljak, hogy fáj és nehéz…?!
Aztán ha eleget szolgáltam… persze, nem magamnak…
Akkor haszontalanul összeomlok
És talán… talán valaha lesz valaki ki arrébb teszi kínom hamvait
Mit ér a test?
Mit ér a kín és fájdalom?
Mire jó a halál mely közelben jár?
Mások elherdálják azt amit nem kaphatok meg
Az életet… a szabadságot…
Rab vagyok
Rab vagyok eme üvegtestben…!
Halld kiáltásom ember!
Ne pazarold drága időd!
Élj!
Helyettem is élj….!
Bízok benne, hogy egyszer meghallod szavaim
Egyszer észbe kapsz
Hamar eljár az idő
Főleg… hogy nem tudod meddig tart a tied…
Bízok benne, hogy élsz helyettem is
Bizalom…?
Lassan kiben bízzak?
Mindenki hátba támad
Oly kevés az az ember ki tisztel engem
Titkok áradata… hazugság árnyéka… ármány és megvetés hátában
A becsület hova már?
Más terhét is én hordom
Miközben késekkel gyengítik torkom
De tudod mit…?!
Légy boldog!
A testem neked adom
Térdre zuhanok
Széttépem az ingem
És kiáltok a végtelenbe
Hé! Ide lőjetek!
De legyetek pontosak!
Ne szenvedjek túl sokat!
Egy pontos találat… és porba hull az áldozat
Porból porrá
De legalább nem voltam fal
Nem szolgáltam másnak
Nyugodt
Béke honol
4 hozzászólás
Szia Sona! Ezt a verset, az indulat teszi olvashatóvá, ami átjön. De nem igazán jó vers – szerintem. Miért? Elsősorban is, nem derül ki, kire, mire haragszol, kihez szólnak az indulatos szavak? Aztán: a mondd mit érről egy másik, klasszikus vers ugrik be. Számomra zavaró kicsit. Harmadrészt: tele van helyesírási hibával. Nem jelzett a szövegszerkesztőd? Ige és igekötő egybeírandó. Pl. Szét szakít helyett: szétszakít, stb. DE a lendülete klassz! Írj sokat! Üdv: én
Ez egy érdekes vers, kedves Sona. Csupa fájdalom és indulat, amelynek okozója talán az ember, akit többször megszólítasz. Két irányba gondolkodtam, miközben olvastalak. Egyrészt elgondolkodtató számomra, amikor valaki ilyen fiatalon ennyi fájdalomról és csalódottságról, ilyen fokú megbotránkozásról, kiábrándulásról ír. Másrészt nagyon szomorú, hogy a világunk ilyen témában ad ihletet fiataljainknak. Az idő értékéről, az elmúlásról, a hiábavalóságokról szólsz, s szavaidat majd' szétveti az energia. Ez nagyrészt "az ember" számlájára írható, a többi rajtad múlik.
Üdvözöllek az oldalon. 🙂
Laca 🙂
Szia Sona!
Én engedélyeztem ezt az írásodat, ezzel párhuzamosan küldtem belső levelet a javításokkal kapcsolatban, csak nem nyitottad ki.
Mivel ez az első beküldésed, nem akartam időleges elutasítást adni, gondoltam, majd szép lassan javítgatod. A bemutatkozásodban kifejezetten utaltál arra, hogy tanácsokat kérsz.
Bödön leírta az igekötős igékkel kapcsolatos észrevételeket, kiegészítem még a központozással, melyet javítani kellene, és vannak apró elütések is.
Tartalmát tekintve indulatos, lendületes, úgy is mondhatom, hogy kirohanás.
A felépítésén is lehetne változtatni, esetleg tömöríteni.
Kérlek, nézd majd át, amiket belső levélben megjegyeztem!
Egyébként pedig üdvözöllek a Napvilágon, érezd jól magad itt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia! Látom javítottad! Klassz! Üdv: én