Zizzenő falevél
Sápadtan földet ér.
A szél ölébe kapja,
Gyöngéden ringatja.
Aztán táncra kelnek,
Szédülten keringnek…
Pirul a falevél,
Fülébe súg a szél.
Ám a tánc véget ér,
Bohó az őszi szél…
Földre hull a levél,
Temetője a tél.
A falevél halála
Szerző: virágénekZizzenő falevél
Sápadtan földet ér.
A szél ölébe kapja,
Gyöngéden ringatja.
5 hozzászólás
Olyan játékos, mintha gyerekeknek szántad volna. 🙂
Üdv, Poppy
Hú.Tudod, valami rettenetes jó dallamú, és mindent elmondó verset írtál, Katalin.Ez maga az ősz, a természet színes,,halála".Nagyon szép a versed!
Szeretettel:Kriszti
Keves Krisztina! Köszönöm a vers kapcsán írt véleményedet! Boldogan olvastam. Minden szépet, jót kívánok neked szeretettel, Katalin
ÓÓÓÓÓ Katalin!
Szeretném, ha íly csodás lenne végem,
Amikor rámköszönt az örök tél!
Még egy utolsó táncal, keringővel
Méltón búcsúzzék a fáradt Falevél!
Köszönönettel: Falevél
Milyen szép nevet választottál, Falevél! És válaszod versemre, meghatóan szép! Köszönöm neked és szeretettel üdvözöllek, Katalin