Lopakodó köd
Édes Feketeség
Lassan bontakoztál ki
Kiengedett a Messzeség
Felderengtél a semmiben
Maga a Semmi voltál
Zengett az Univerzum
Mikor végül megszólaltál
Azt hittem, apró parány vagy
De a kicsinység maga a Végtelen
Belopakodtál észrevétlen
És felforgattad az életem
Berobbantál a semmiből
Semmi vagy, s mégis Minden
Megváltottad a lelkemet
S megnyugtattad a szívem
Nem is látod, ki vagy te
Nem látod az értéked
S lényegtelen semmiségért
Eldobnád az életed
Rendkívüli tünemény vagy
Maga vagy a Csoda
Bármerre is vessen utunk
Nem feledlek soha
Egy pillanat az öröklét
Egy pillanat a Csoda
Kincsként őrzöm mindörökké
Ha maradsz mindig, vagy többé soha
Megváltottad a szívemet
Kimentettél a Semmiből
Végtelen erőt adtál nekem
Nem félek többé semmitől
Egy tünékeny pillanatra
Te lettél az Igazi, Egyetlen
Szívem óvó menedéke
Mégha a lét oly kegyetlen
Lehetsz minden, s lehetsz semmi sem
A sors útja kifürkészhetetlen
Bármerre is vessen az Út
Te voltál a Mindenem