Oly nagy a csend körülöttem,
hogy hallani vélem szívem
dobbanását, ereimben
csorgó vérem zuhogását:
félelmetes zajtalanság!
Ez a mély csend vihart jelez,
megváltoztatja életem?
Ha igen, hogy és mennyiben?
Választ kell találnom hamar:
a tudatlanság fájón mar!
Nem szeretem ezt a csendet,
rosszat, félelmet kelt bennem!
Bús szellemeket idéz fel,
kínzón szívembe markolnak:
mélyről jönnek elő, fájnak!
Dübörögjön hát az élet!
Lássak végre embereket,
kik megtörik síri létem,
vidámakat, boldogokat:
hoznak nekem jobb napokat.
9 hozzászólás
Kedves magam!
A csend lehet gyógyító,ezer és ezer esetben!
…de lehet ´fájó´beteljesülése
a ráhagyásnak!
Gratulálok!
Szereteettel:sailor
Tehát a küzdésre biztatsz Kedves Sailor? Köszönöm. Szeretettel, Magdi
Nekem a vers első" fele volt a legjobb. A többi is ettől függetlenül szép lett.
Üdvözlettel:Tibor.
Köszönöm Kedves Tibor, hogy olvastad. Valóban van egy különbség a vers első és második része körül. Sajnos én eléggé a hangulataimnak megfelelően írok, akkor éppen ilyen volt. Üdvözlettel, Magdi
A csendben el lehet merülni, de igazad van, sokszor jó ha körül vesznek emberek a szeretetükkel
Gratulálok szeretettel: Ica
Köszönöm Icám! Tudod, míg emberek vannak köröttem, nem foglalkozom a magam bajaival. Sok puszi, szeretettel, Magdi
Ne szomorkodj Magdi!
Egy jó társaság felpörgeti az embert! Hajrá!
szeretettel-panka
Úgy legyen! Köszönöm Kedves Panka. Szeretettel, Magdi
Kedves magam!
Nagyon tetszett a vers! Gratulálok! 🙂
Üdv: Délibáb