Sarokban a búb tövében ásít egy báb,
lyukból néz szürke szempár, kukoricát rág.
Meglibben az abrosz mikor ajtót tárnak,
illata lép be rajta szép fenyőfának.
– Honnan jöttél fácska? – kérdezi a lányka,
mígnem rálel ág mögött édesapjára.
Talpat fabrikálnak, törzséből is vágnak,
közepére kerül párás kisszobának.
Hólé csöppen földre, dereka sem görbe,
csodálattal állja egész család körbe.
Apró nép még tapsol, macska csak dorombol,
egykedvűen bámul, mélán a sarokból.
Csokoládé, alma, dió szín aranyba,
így bújik a fenyő díszes új ruhába.
Hó lapul a tájra, jeges szellő járja,
ünneplőbe öltve csengő hangját várja.
– Látod ezért éltél, mond mitől is féltél,
mindenedet adtad, Karácsonnyá lettél. –
Hoporty