Sántítanak a nappalok, az éjek.
Húzom magam után őket,
mint rossz lábát a béna.
Bokrokra, fákra aggatott
emlékeimből élek.
Meg-megtorpanok, aggódva
nézegetek hátra, mintha
elhagytam volna valahol valamit.
Egy-egy foszlányon babrálok
néha, aztán otthagyom.
A múlt már nem segít,
süket és vak és néma.
Arcom redőit elrendezem szépen.
Kissé bicegve a naphoz fordulok,
s ügyetlen kézzel egy betévedt,
kósza fénysugár felé kapok.
A fény felé
By szilkati
6 hozzászólás
Kedves Katika!
Nagyon érdekes a versed tartalma, témája, azonban jobb lenne úgy átdolgozni,
hogy jobban rímeljenek a sorvégek.
Szeretettel olvastam?
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted a verset.
Üdv: Kati
Szivbol gratulalok,ehez a kellemes alkotasodhoz.Oszinten,kivanok;:minden elkepzelheto jot,a mindennapokhoz,hogy meg sok szep kellemes alkotasod szulethessen,napjaink es az eljovendo kedves olvasoink szamara is.**SANKASZKA**Alejandro Beso Kiss Alexander Sandor**Con corazon e mucho abrazos,desde bello mediteraneo Murcia del Carmen ,e bello regiones de sur Cartagenas**Sincerely from beauty and sunny Murcia and nice regions of beachsides of south mediteranean Cartagena**Szeretettel ,a messzi tavolbol,a csodas deli mediteraniai Murciabolo ,valamint a napsutotte dfeli parti Cartaghenabol**Szeretettel**2019**
Köszönöm, sankaszka, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Versed fénye csak most ért el hozzám, de itt van, és igen, így vagy úgy, de minden élőlényt a FÉNY éltet, mindenki a FÉNY felé tart.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
A fény valóban éltetőnk, csak ne csináljunk gyilkost belőle. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati