A fény melyet nem érek el

A fény lágyan átölel, simogat és becéz.
Megérinti a lelkedet, hozzáérni ne félj.
Mikor egyedül vagy érzed, hogy simogat,
Ha sötétben vagy és félsz, ő kell, hát hívogasd!

Jer, fény felém! Ölelj, magadhoz, ragyogj!
Burokként végy körül, zárd ki a fagyot!
Melengesd lelkem csodás fényeddel,
Óvj, a fagytól kérlek! Soha ne engedj el!

Mikor sötét van s fázom, légy velem!
Mikor esik és fúj, bújj hát közelebb!
Ne engedd kihunyni halvány csillagom,
Nekem már csak te vagy, hát kérlek, ragyogj!

Sötétben vagyok, félek és fázom!
Messziről csak halvány fényed látom!
Nyújtom a két kezem, jer, fény felém!
Fogd meg a kezem! Te vagy a remény!