óvatosan be-
csomagolta gondolatait
mélyen elrejtette legbelül
nem akarta hogy rátaláljanak
főleg ő-
benne megfeszült a szó
ritkán adagolt egy-egy
tőmondatnyira valót
való igaz feszeng
az igazság és annyi arca
van mint amennyi fel-
fogható nyeli a hangokat
lassan tüdőre szívja
az élet megy tovább
tudja hogy a kapu
nyitva áll
(nem) neki
13 hozzászólás
nem tudom, kiről írtad ezt a verset, sajnos nem egyértelmű…én egyszer írtam egy autista kislányról (Koboldok fogságában címmel), és az a vers mintha hasonlót mondana, de nem vagyok benne biztos…ha igy van, akkor valahogy egyértelműbbé kéne tenni, talán a cím lenne valami más, nem tudom. mert így az olvasó nem igazán érti (persze, lehet, hogy tévedek, és csak én nem értem:))ennek ellenére eredetinek tartom a versed gondolatait…:) üdv:Évi
Hogy kiről írtam….? Tanítok… sok-sok kisgyerek gondolatai, érzésvilága raktározódik el szívemben-lelkemben-elmémben, a tudatalattiban, aztán felszínre kérezkednek.
A címből szivárog át a mondandó a "fiúról", aki az adott körülmények miatt ( ez a versben az utolsó három sorból derül ki), zárkózott lesz. Nem autista.
Köszönöm gondolataidat Évi.
Szeretettel
Emese
igen, értem…sok ilyen fiúval foglalkozom én is…
Kedves Emese!
Azért egyszer talán Ő is átmehet e kapun. Mélyen megérintett a versed. Szép gondolatok, álmodni való igazságok.
Tetszett.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
A kultúrember, a "fiú" mindennapjai tömve vannak problémákkal, amelyeket részben a közeli-távoli környezete generál, részben "Ő". Ennek a problémaKörnek az alapos feltérképezése, tudatosítása lehetőséget nyújt neki a kapu átlépéséhez.
Köszönöm szépen gondolataidat.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Érezni a feszültséget a versedben…
Szeretettel gratulálok, Judit
Kedves Judit!
"feszültség", vibrál benne.
Köszi szépen.
Szeretettel
Emese
Szia Emese!
Nagyon is egyről írtál, de látom azt, hogy egyáltalán nem egyedi eset. 
Azt hiszem, általánosítottál, de tán annyira mégsenem.
Szeretem a "tantónénis" történeteid, hihetetlenül mélyre visznek, aztán azonnal felemelnek éppen oda, ahova kell.
Most is így történt, és jó emelkedni, hát csak húzzál fölfelé!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
"nem egyedi eset. :)", ez már közÜgy. Jóérzés a szárnyalás, a huppanás már nem annyira.
Köszi!
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Hányszor érzi ezt az ember, mint amit ez a fiú.
(nem) neki
Remek ábrázolás! A szabad versekben is remekelsz. A téma választásod is tetszett!
Szeretettel-panka
Kedves Panka!
…ezt az ember többször érzi, mint amennyi megengedett az egészség számára,
"se la vi".
Köszi!
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Mi is hányszor és hányszor magunkba fojtjuk mi kikívánkozik.
Talán ez a gyermekkori depresszió? – vagy csak félszegség?
Sok kérdés cikázik bennem.
Versed elgondolkodtató!
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
"Talán ez a gyermekkori depresszió? – vagy csak félszegség?"
talán igen, az életszituációk odavezetnek. Ha nem is depressziót szül,
de egy olyan minden mindegy alapon ahogy "ahogy esik,úgy suppan" –
Köszi az együtt gondolkozást.
Szeretettel
Emese