Ott, hol régen jártam kisgyermekként sokat,
nyáron poros úton, tapostam őszön sarat,
a széles országút, hol oly sokszor ölelt…
vajon a föld álma, tényleg semmivé lett?
Ott, hol a mezőkön futkároztam kábán,
csomót is keresve, nem máson, a kákán,
Nap küldte sugarát égő fénynyalábban…
vajon a föld álma, milyen a magányban?
Mögöttem hagytam rég a gyermekéveket,
kalandok sora várt, s az a föld nem üzent.
Gondolatom járja a földeket – gyalog…
legalább álmában, tudja-e, hogy vagyok?
14 hozzászólás
Drága Ida!
Szépet írtál nagyon.
'Gondolatom járja a földeket – gyalog…
legalább álmában, tudja-e, hogy vagyok?"
Szeretettel olvastam: Ica
Köszönöm szépen, drága Ica.
Szeretettel
Ida
Kedes Ida!
Nagyon jó kérdések:
"vajon a föld álma, tényleg semmivé lett?"
"vajon a föld álma, milyen a magányban?"
"legalább álmában, tudja-e, hogy vagyok?"
Szeretewttel gratulálok:sailor
Köszönöm szépen, kedves sailor.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A drága föld minden állapotban tudja, hogy vagyunk, hiszen a gyermekei vagyunk.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Hát igen, én aztán tényleg a gyermeke vagyok. Ugyanis versem azt szeretné kifejezni – amit természetesen nem tudhat mindenki, így Te sem – hogy az a föld, ahol születtem és felnőttem, emlékezhet-e még rám? Csupán költői kérdés. 🙂
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
A föld emlékszik. Biztosan van tudományos magyarázata, de mintha rögzíteni, raktározni lenne képes gondolatokat, érzéseket. Ha később valaki visszamegy arra a helyre, elő lehet hívni az emlékeket.
Csodálatos visszavágyódás szülőföldedre!
Ölellek szeretettel:
Ylen
Drága Ylen!
Jól látod. Amikor én visszamentem gyerekkorom színhelyére, éreztem a föld szívdobbanását, a szeretetét a talpam alatt, és igen csak úgy rajzottak elő az emlékek…
Örülök, hogy tetszett a vers. Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Különleges a versed. Érzem a gyökereket, a ragaszkodást, s közben ott a saját léteden, valódon is eltöprengsz. Emlékek sora, képi megjelenítése abszolút támpontok a hozzákapcsolódó hangulathoz. Tetszik ez a sok minden, ez a sok színűség a versedben.
Örülök, hogy olvastam.
Szeretettel
Zoli
Én is örülök, hogy olvastad, Zoli, és köszönöm, hogy átérezted a mondanivalóját.
A véleményedet is hálásan köszönöm.
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Csodás a versed, már a címe is: "A Föld álma" (egyébként ezt nagybetűvel meg kellene tisztelned! De ez nem rontja el versed kellemesen friss ízét! Kedves gyermekkori emléket halmoztad bele, nagyon tetszik nekem:
"Gondolatom járja földeket – gyalog…
legalább álmában tudja-e, hol vagyok,"
Ezért, ha akarnád se tudnád letagadni, hogy Te is a Természet imádója vagy"
Szeretettel olvastam: Kata
Drága Kata!
Örülök, hogy tetszett a versem, tudom rólad, hogy természet imádó vagy, ugyanúgy mint én.
Azért nem írtam nagy betűvel a földet, mert nem a Földről írtam, ahol élünk, hanem a szántóföldekről, ahol felnőttem. Márpedig az nekem akkor is nagybetűs, ha kicsivel írom.
köszönöm szépen a látogatásod, soraidat, ahogyan kritikádat is, mindig nagyra értékelem.
Sok szeretettel
Ida
Nagyon átérezhető a versed. Bennem is felidézte a gyermekkoromat.
Köszönöm az élményt!
Ági
Én köszönöm, Ági, hogy olvastad. Örültem soraidnak.
Ida