Szép volt a folyópart
lustán nyújtózkodva,
bús, szomorú fűzfák
víz fölé hajolva.
Csillogott a folyó,
táncolt a fény rajza,
apró gyöngyöcskékkel
futott a hab rajta.
Kettesben voltunk ott,
karodban tartottál…
Csend volt körülöttünk,
szépség és boldogság.
Megállt az idő is,
pillanatra csupán.
Mosolyogva intett,
s ment a maga útján.
Te voltál a szívem
gyönyörű virága.
Messze vagy már tőlem,
kereslek, hiába.
Egyedül állok én
lent a folyóparton
és fűzekkel együtt
víze fölé hajlok.
Könnycseppek hullanak
szaladó habokba,
gyöngyként viszi tovább,
csendben átkarolva.
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Szeretem, hogy ilyen könnyed, nem cifrázottak a verseid. Őszintén, tág szemmel nézel a világra, és észreveszel benne minden szépséget. Ahogy a végét befodroztad!… Gratulálok!
Szeretem a képeidet!
Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Nagyon örülök, hogy olvastad és annak is tetszett.
Szeretettel üdvözöllek, Judit
Kedves Judit !
Szép szerelmi emlékezés, ott a folyónál. S bár elvitte a "víz" az emlék göngyszem.
Gratulálok!Selanne
Kedves Selanne!
Az emlékek, mint gyöngyök, peregnek.
Köszönöm, Judit
Nagyon szép merengő.
Szeretettel
Emese
Köszönöm Emese!
Szeretettel, Judit
Szia Judit! 🙂
Érdekes vers! Nekem egy kicsit "balladás". Az a fránya zene megint belém lopózott, asszociáltam is rögtön Bordódi Kristófra. Hogy miért?
"…sír fölé hajlik egy magányos fűz,
éleszd a lángot, égjen a tűz…"
Szerintem ismered, de ha nem, hallgasd meg feltétlenül! Jómagam a kedvenceim közé soroltam.
http://www.youtube.com/watch?v=NEayWj5h85A
Bevallom, rendesen megrázott a versed. Az első rész nem sugallta, hogy ilyen lesz a befejezés. Éppen ezért üt nagyot. Kedvelem az olyan verseket, amelyek tajtékzó hullámok közé sodornak érzelmileg! 🙂
Szeretettel: Kankalin
(Apró megjegyzés: "vize" csak "i". 🙂
Kedves Kankalin!
Nem ismertem, de most meghallgattam. Gyönyörű.
Nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Igazán szép vers!
Tetszik!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X, nagyon köszönöm!
Üdv, Judit