A Forrás Útja
Mint hűs hegyi forrás szerelmünk úgy fakadt,
Mert ilyen szép e földön, ugye még nem akadt?
Mint mikor két kispatak összetalálkozik,
Lelkem, lelkeddel összekapaszkodik!
Lesz a patakokból, áramló folyam,
Szerelmünk is csak nő, a boldogságba rohan!
Semmi nem állhatja útját, s ha akadályt talál,
Legyőzi szerelmünk, hisz boldogságra vár!
Lám a nagyfolyam eléri a tengert,
Érzi útja végét, most már megpihenhet!
Bízva bízok bennünk és az áldott sorsban,
Hogy a boldogságot, egyszer nekünk is meghozza!
3 hozzászólás
Így legyen kedves ismeretlen barátom!
Tibor
Köszönöm!!Remélem így is lesz!
Üdv Misi
Csodálatos, mist az összes többi, amit eddog olvastam,. De nem is vártam mást.
Gyönyörű
pusz.
Anikó:)