Nem vagyok jól. Kimondtam.
Ez titok! Vedd úgy,
hogy nem mondtam,
hisz' nem tudhatja senki,
hogy rossz csavar vagyok.
Kilazultam. Ez titok,
mert addíg nem pánikol
a gépkezelő, és a
többi rész sem sikong.
A helyem megvan.
Csak én férek ide.
Nem pótolhat engem senki,
mert én egyedi csavar vagyok
egy egyedi gépben.
Ha netán elromolnék
más részek is
csődöt mondanának,
s nem hangozna szépen
a zakatolás!
… Ha megszorítanak
fáj minden egyes menetem.
Ha olajoznak, akkor fuldoklom.
De tűrnöm kell!
Egyszerűen muszáj,
mert rajtam múlik.
Hiába fáj.
Nincs jogom a szenvedésre.
Tilos a szorítást,
szorításként élnem.
Tilos éreznem,
tilos félnem és véreznem,
s a legtilosabb dolog
a panaszkodás.
Mert én csak egy
alkatrész vagyok.
Semmi más.
S ha kérdezed: Hogy vagyok?
Jól.
S nincs bajom.
Ezt mondd el másnak is!
/A titkaim az enyémek.
Még ha fájnak is…/
A GépKöz
By janka
2 hozzászólás
Kedves Janka!
Érdeklődéssel olvastam végig a versed, s a címe sem mindennapi. Érdekes gondolatokkal társítod azt, hogy tulajdonképpen nem érzed jól magad: egy géphez. De sok igazságot tartalmaznak soraid, s még ha szabad-versként is írtad, de szerintem nagyon olvasmányos és jó az alkotásod. S ha a titkaid fájnak, gondolj arra (saját gondolataimból idézek):
„SZOMORÚSÁG
Ne mélyedj el a szomorúságban. Az élet szép.
Nézz körül, mert minden tavasszal kizöldül a rét,
virágok nyílnak a mezőn, a fákon madarak csivitelnek.
Emberek vesznek körül, akik szeretnek, ha Te is szereted őket!
Ne szomorkodj! Örülj az életnek!”
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy itt jártál! Köszönöm a soraidat!
Janka