Ha egyszer úgy döntesz vége,
én várok majd a végre.
Várok, hogy kérdezzem: Miért?
Várok, hogy mondhassam: Ne még!
Ha mégis elmész? Meghalok!
Talán emlékedben maradok…
Ha hiányoznék késő már!
Ha kellenék? Csak gondolj rám…
De rám már más út vár,
Egy új élet, egy másik vár,
Hova te be nem léphetsz,
Remélem így majd szép lesz!
13 hozzászólás
Szép. Nagyon tetszik! Gratula: Colhicum
belegondolni is rossz, átéreztem, amit érzel…grat jó vers:)
Kedves Attila versed nagyonl ehangoló, szomorú. Remélem túl vagy már rajta. Gratulálok 🙂
Hát Gratulállok. Szerintem rátapintottál a lényegre. Rövid, de mégis minden tökéletesen benne van. Tényleg csak gratulálni lehet.
Fájdalmasan szép ez a vers!
Falevél
Jaj, de tud fájni ez az érzés…
Fájdalmasan dacos versedhez gratulálok.
Kedves Attila!
Mély, érzelmes vers. Talán mindannyian átéltük azt az érzést, hogy fáj, hogy tudjuk menni fog, engednénk, de mégsem…de lelkünk mélyénmmégis tudjuk, hogy menni fog, mert mennie kell. Nekem tetszik a versed, mert ismerem az érzést, és tudom miről szól.
Üdv.:
Serafis
Nagyon szép vers!Gratulálok
igen így van ez…
jó vers
gratulálok
Az utolsó sorok adják meg a kegyelemdöfést… 🙂 Nagyon nagyon…
Ha így szereted,
Hogyan is hagyhatna el…
"Ütős" a zárás!
Klassz, grat.
Tamara
talán furcsa lesz, amit írok. mintha hiányozna írásodból a költészet. líra nélküli vers. egy út, mely felsérti a rajta járók talpát. mélyen felkavaró érzések, mégsem szárnyal vagy zuhan… (építőleg kommentelek, nem bántásból.)