A gonoszokról

Nem értem, hogy miért ártanak másnak;
csak egyszer engedd, hogy szemükkel lássak,
s értelmemben talán csomót bogoz…
A Sátán miért belőlünk toboroz?

Miért csábul az ember szíve rosszra?
Mert ki jó, csak ad, de nem kap vissza?
Hazugság, mocsok és gyalázat;
gazember, ki ellene nem lázad!

Hisz világos! Rossz út, amin haladsz!
Sárral dobálsz? Te is sáros maradsz!
Rossz tetteid vonzzák majdan a bajt…
Lábad alól húzod ki a talajt.

Ne mondd, hogy a rosszat ördög küldte,
hiszen őt is édesanya szülte;
nem miatta vált át ő se rosszra!
Kártyáinkat ki tudja, ki osztja?!

Bárki is az, szépen megkeverte,
nyugalmat már nem lel Földön ember lelke.
Megkeverte, indulhat a játszma,
vigyázz, nehogy lelked vesszen kárba!