Gyertyát talált, pedig mást keresett,
mikor beletúrt mélyen a szemétbe.
Éhes volt már, két napja nem evett,
mégis nevetve tette a zsebébe.
– holnap eladja, – így gondolkodott
több holmival, mit másoktól kapott
s tán futja majd e pénzből jó kenyérre…
Este, hogy meghúzódott a vackán,
penészes falú régi pince zugba',
előkerült a gyertya is árván
és láttára örömtől felvidulva
félretette. Majd mást gondolt mégis;
– hisz fényénél olvashatok én is –
hát meggyújtotta, s nézte kipirulva…
És elővette féltett kincseit;
miket nejlon zacskóba zárva rejtett.
Kiterítette..; saját verseit
s a gyertyafénynél olvasásba kezdett.
Hajnalra ellobbant a gyertyaszál
és a legyengült test sem bírta már;
lelke felszállt… S nem törte meg a csendet…
2 hozzászólás
Szia Barna!
Érdemes ide bejönni, szívesen teszem!
Asszociáltam. Először a soványka és törékeny kis gyufaárus lányra, aki Andersen mesehőse. Az egyik kedvencem volt, felnőtt fejjel is olvasgatom néhanapján. Másodszor arra, hogy eztán összegyűjtöm a gyertyacsonkokat, hogy alkalomadtán elővehessem, ha koldusként majd a saját írásaim olvasgatom végső leheletemmel.
Nagyon jó a vers, kifejező a tartalma, formája, ritmusa is. Fantasztikusan írsz, kár, hogy ritkán teszel fel új verset.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen Kankalin.
Nagyon jól esnek a szavaid.
Örülök, hogy legalább Neked tetszett …
Barátsággal: Barna