Megint halomra ölt a gyűlölet
hevén megannyi vétlen álmodót,
de hitte, hogy hitetlenek felett
akarva tenni végre újra jót,
emelni fogja tán magasra fel,
pedig mogorva gyilkosok közé
sorolt a lelke, érte majd felel,
ha nemsoká felér az Úr elé.
De hát haragra gyűlölet fakad,
s a gyűlöletre düh borul vadul,
üzenve véle végtelen hadat,
hiszen nem érti, hogyha vére hull,
saját utódait kaszálja csak
a végtelen dacán kegyetlenül,
de hát hiába, mert hörögve csap
le és konok nyakába démon ül.
Az árja így folyik tovább is el,
nem oldja mámorát a józan ész,
hiába kérdezed, ha nem felel,
ha vak hitén mohón gyilokra kész,
hiába, hogyha menthetetlenül
keresni fogja balga végzetét,
marad csupán a gyűlölet felül,
alatta elfogy és kihűl a lét.
4 hozzászólás
Kedves Imre!
“nem oldja mámorát a józan ész,
hiába kérdezed, ha nem felel,
ha vak hitén mohón gyilokra kész,”
Sajnos igaz!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Örülök, hogy olvastad, kedves sailor.
Pfff, ez most hanyatt vágott!
Wow, igen gratulálok!
Nagyon jó!
De ezt még folytatni kellene?szerintem
Minden sora, szava, krémje, réme a rímnek szerintem zseniális!
Örülök, hogy vettem a fáradtságot és elolvastam! 🙂
Köszönöm és örülök, hogy olvastad, kedves Zoltán.