fellibbenő vége látni enged
egy valaha jobb napokat látott
bakancsot, kockás szövetnadrágot
fűző már nincs a cipőben, nyelve
csúfolkodva a világra felfigyelve
láttatja; gazdája szükséget szenved
zoknitlan bokáján sebe már gennyed
légy zöld potrohán napfény csillan
megránduló test miatt továbbillan
csimbókos az ősz haja és szakálla
évek óta nem rázkódik sírástól válla
duzzadt kezére nehezedve felül
zacskóból műanyag tál előkerül
maga mellé rakja, csikk a szájában
hontalan ő a saját hazájában
6 hozzászólás
Szívből szánom a hajléktalanokat, nem lehet eleget írni róluk, hogy más se csak mosdatlan, részeges senkiházinak lássa őket. Sokan nem tehetnek arról, hogy oda jutottak…Örülök versednek, jó a megvalósítás is.
Szia!
Kegyetlen a hajléktalanok sorsa. Talán ha írunk róluk, ezzel is segíthetünk.
Szeretettel: Eszti
Kedves Amarilla!
Egykor nem voltak hajléktalanok. A politikusok sara ez, s meg lehetne oldani állami segítséggel most is. Sajnos a hajlékban lakók is fagytak már bele otthonukba sokan. Olyan lett a világ, amilyenné vezetői tették.
Versed realitás, remélhetően a jövő embere már csak hírből ismeri majd a hajléktalanokat.
Gratulálok! Alberth
Versed mindig időszerű, és végtelenül elszomorító, embereknek ilyen embertelen viszonyok közt kell elszenvedni az életüket. Igaza van Albrth-nak is, hogy emberek tették, hogy ez így mehet, és embereknek kell ellene fellépni és megszüntetni. S mély szegénységet is, hogyan – már írták előttem – a hajlékukban is fagytak már meg emberek… Az ilyen versek mindi szomorúsággal töltenek el. (Fogadd el a tanácsomat, ne kövesd azt a nem kívánatos szokást, hogy a mondatokat nagybetű és írásjelek nélkül írod. Sajnos, rontja a színvonalat.)
Üdvözlettel: Kata
Remekül megírt vers egy szomorú témáról..
Gratulálok!
C.
Fájdalmas sorok, kegyetlen tud lenni az élet. Ahogyan ábrázolod, belé sajdul az ember szíve.
Szeretettel:Selanne