2024. december 26., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    természet

    A hajnal távozása

    MillaliBy 40 hozzászólás1329 megtekintés

    A száműzött hajnal még egyszer visszanézett,
    hogy meggyőződjön róla: mindent rendben végzett.
    Mint gondos szülő, még látni akarta,
    hogy nem adott okot sírásra, panaszra.
    Szélnek eresztette a madárdalokat,
    a harmatot elszórta,
    s az induló zajokat
    időben szétküldte az ébredő tájra:
    fényhimnuszt énekelt az alvó világra.
    A bogarak rugóját felhúzta kellően,
    hogy kitartson sokáig. Majd csak a lemenőben
    búsuló nap fénylő sugarára
    csituljon mozgásuk,
    és az alkonyi imára
    lejárt, fáradt testtel
    térjenek aludni a hívogató esttel.
    Segítségül hívta a sürgő szél-lányokat:
    lengjenek ébresztőt, keltsék a bokrokat,
    rázzák fel a fákat,
    fújjanak fodrokat.
    Az álomtól elzsibbadt, révedő ágakat
    harmat-friss csókkal, óvón átölelte,
    mintha párnázva lenne a pirkadat teste.
    Úgy simogatta az álomittas tájat,
    mint anya a kisfiát, ki a felelősség fáradt,
    de csodaszép terhét örömmel viseli,
    s a gondokkal teli,
    bukdácsoló sorsnak,
    könnyek özönének, vagy mosolygó fogsornak
    nem résztvevője lenne, hanem alkotója,
    mert az idő a fontos. Eszköze, az óra
    csak azt mutatja csendben,
    hol is állunk épp most
    a tágas végtelenben.
    A bóbiskoló virágok még bezárt szirmait
    átkarolta védőn, s mint tűz a hamvait,
    a teste köré hívta,
    és panaszosan sírta
    a megmaradt melegét zöld kis ruhájukra,
    vékony levelükre, ingatag szárukra,
    hogy a reggeli harmat ne hideg zuhany legyen,
    s míg fel nem jön a nap, bennük kárt ne tegyen.
    A nagy daloskönyvet még gyorsan fellapozta,
    hogy kottából fütyüljön rigó és pacsirta.
    Az áradó napsütésben már úgysem tehetné,
    bárhogy is szeretné,
    hogy szépen csengjen daluk,
    friss reggeli vigalmuk,
    s tisztában van vele, ha Ő nem vigyázna,
    némelyik énekes még hamisan trillázna.
    Búcsúkönnyes szemmel kitárta a szívét,
    s mint mikor a Messiás hirdeti az igét,
    és elfogy már a szó, csak a szándék marad,
    a lelkeket simogató, jobbító akarat,
    úgy ölelte körbe az álmos ébredőket,
    a sötétben lézengő,
    fényre éhezőket,
    hogy áldó tekintetét bearanyozva,
    a megújulás békéjét, az ébredést hozva,
    fél térdre ereszkedve a helyét átadja,
    mert kezdődik immár a reggel hatalma.
    Hasadó fényárral utat tört a reggel:
    jött szikrázó páncélban, villódzó sereggel,
    s a világosság szablyáját körbehordozva
    űzte a szürkeséget;
    az ámuldozva ébredő népet
    láthatóvá tette,
    mert neki ezt rendelte
    a körbejáró, bölcs, örök természet:
    hát teljék benne kedve, ha látja ezt a képet.
    Kicsit irigykedve, bérbe adott vággyal,
    mint aki megbékül az örök talánnyal,
    hogy nélküle is forog az élet kereke,
    folytatódik minden. Lélegzik, él, virul,
    vele, vagy nélküle,
    de nem áll le a forgás,
    s amíg ki nem apad az éltet adó forrás,
    amíg ezt egy erő szépen rendben tartja,
    és fogcsikorgatva előre hajtja,
    addig lesz születés, és elmúlás is,
    lesz dicsőülés, és kárhozás is.
    Most, hogy megértette, egy rezignált sóhajjal,
    hogy ne rontson el semmit: távozott a hajnal.

    Share.

    40 hozzászólás

    4. Kőműves Ida on

      Kedves Millali!

      Káprázatos megszemélyesítése a hajnalnak. Gyönyörű természeti és költői képekben adtad tudtunkra távozását. Istennek hála, hogy ilyen hosszan, így megfüröszthettem a lelkem a gyönyörűségben. Ismételten nagyot alkottál Millali! Talán, valóban csak az ilyen remekművekre kellene a maximális pontszámot adnunk… Mindenesetre, ezt megtoldom még öttel: *****
      Elbűvöltél, elkápráztattál, ittam a sorokat…

      Szeretettel
      Ida

      • Millali on

        Üdvözöllek Tibor!

        Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám. Mivel még nem kaptam Tőled hozzászólást, persze, hogy ellátogattam az adatlapodra. Meglepődtem, de ezt nem itt fogom elmondani, hanem a versed alatt.
        Örültem a véleményednek.

        Barátsággal:
        Millali

    7. Finta Kata on

      Kedves Millali!
      Úgy köszöntöttem ma reggel a Napvilág társaságát, hogy borús vasárnapra ébredtünk. Mikor elolvastam a verset, már elmúlt még a borúlátásom is, a gyönyörű hajnaltól, amit káprázatos szépséggel festettél meg nekünk. Csodálatos, válogatott kifejezésekkel, szakértelemmel alkottad a verset, melynek olvasása az egész napomat megszépíti. Jó, hogy korán bekukkantottam ide, mert nem mindennapi élményben lehet részem.
      Igaza van Idának, hogy az ilyen remekművek érdemlik meg azt a bizonyos ötcsillagot. Éppen ezért én is megtoldom még egy ötössel: ***** s szeretettel gratulálok!
      Kata

      • Millali on

        Kedves Feri!

        Még hozzá kellet volna tenned, hogy kissé hosszú is. Nem tehetek róla, próbáltam rövidíteni, de egyáltalán nem sikerült. Pedig irigylem azokat az alkotókat (pl:szusi), akik négy sorba beletömörítenek egy óriási mondanivalót.
        Köszönöm, hogy nálam jártál, mindig megtisztelőnek érzem a látogatásod.

        Barátsággal:
        Millali

    14. szusi on

      Millali, épp "jókor" jöttem, így pont elolvashattam amit Zagyvapartnak írtál. Nos, szerintem egy írás hatásossága semmiképp sem függ a hosszától, de még csak a műfajától sem.Bár, én csak akkor olvasok el egy hosszabb verset vagy prózát, ha már az elején rabul ejt. Ha például egy regény jó, akkor még sajnálom is, hogy véget ért a 800 oldal…
      Azt is gondolom, hogy mindenkinek megvan a saját írási stílusa. Azon belül mozog, és próbálja átadni az olvasóknak a gondolatait.
      Versed nagyon egyedien közelít dolgokhoz és ez az, ami igazán megfogott benne, de a gondolatisága és a képei is kiválóak. Egyszóval: Tetszett!!!!

      • Millali on

        Kedves szusi!

        Valóban jókor jöttél, mintha ugyanazt a forgatókönyvet olvastuk volna. Vagy valami különleges látnoki képességed van?
        Véleményed első részével teljesen egyetértek, (mégis szeretnék sokszor tömörebben fogalmazni).
        A hozzászólásod második részét köszönöm szépen, jól elraktározom magamban, mert igazán jólesett.
        Üdv:
        Millali

    16. Angyalka on

      Kedves Millali!
      Most is meg kell, hogy állapítsam, gyönyörűen írsz. És ahogy olvastam a verset az volt a gondolatom, hogy nem a hajnalról szól, hanem valami egészen másról. Egy olyan erőről, egy olyan természetfeletti lényről vagy érzésről, aminek érintését csak kevesen tapasztalják meg életük során. Téged ez a – nevezzük lénynek – megérintett és te az érintése által csodálatosakat alkotsz. Remélem, hogy még sokat olvashatunk tőled! Mindig megérdemled az első helyet a sikerlistán, a verseid kimagaslóak véleményem szerint a mezőnyben. Ha lenne versesköteted megvenném.
      Barátsággal: Szilvi

      • Millali on

        Kedves Angyalka!

        Köszönöm ezeket a szép szavakat. Olyan bámulatos természetességgel érted meg a verseim lényegét, hogy teljesen lenyűgözöl ezzel a képességeddel. Egy benyomás, látomás hatására írtam ezt a verset, és bár sokat javítottam, csiszolgattam rajta, végig úgy éreztem, hogy valami vezeti a kezemet. Az utolsó betűig éreztem ennek az erőnek az érintését. Azért mégiscsak bámulatos, hogy így rá tudsz érezni bizonyos dolgokra.
        Köszönöm a hozzászólásodat, nagyon örültem a soraidnak.
        Szeretettel:
        Millali

    18. Hamupipő on

      Kedves Millali!

      Mostanában csak olvasgatok, nem igazán kommentelek. Most azonban kivételt teszek, mert alkotásod a lelkem mélyéig hatolt. Bizonyára ez a remekmű megérezte, hogy jelenleg én is a fényre éhezők csoportjába tartozom. S íme, ha kéretik, hát adatik is! KÖSZÖNÖM NEKED!
      Egyúttal szívből gratulálok. Csodaszép!!!!!

      Szeretettel:
      Hamupipő

    19. Zágonyi Mónika on

      Kedves Millali!

      Igaz mese volt számomra a versed, amit nagyon jólesett olvasni… Az a része különösen megfogott, amelyik arról szól, hogy… "elfogy már a szó, csak a szándék marad, a lelkeket simogató, jobbító akarat…"

      Szeretem ezt a versedet… (is)… 🙂

      Szeretettel: barackvirág

      (Ui.: csak nagyon csendesen kérdezem… a "rezignált" szó helyett lehetne-e valami más… vagy más megoldás 🙂 Lehet, hogy csak engem zavart egy egészen kicsit…).

      • Millali on

        Kedves barackvirág!

        Örülök, hogy itt jártál és olvastál. Jólesik, hogy ez a versem is elnyerte a tetszésedet. Úgy gondolom, nem véletlenül fogott meg az idézett verssor. Te is, én is, és még valószínűleg nagyon sokan olyan emberek vagyunk, akik a szívükkel látnak, éreznek, élnek. Az ilyen embereknek az a pár sor, sokkal többet jelent szépen csengő szavaknál. Mi ott a szavak mögött a tetteket is látjuk, és a bensőnkben átéljük azt.
        A "csendes" kérdésed is nagyon helyénvaló. Magam is idegenkedve írtam oda a "rezignált" szót, nem illik bele abba a miliőbe, amit a vers teremtett. Talán a "mélabús" kifejezéssel kicserélhetném, de nem teljesen adná vissza azt a beletörődött szemléletet, amit a hajnal érez távozásakor. Örülök, hogy felvetetted, mert ez arra serkent, hogy foglalkozzak még vele, és ha találok odaillőbb szót, javítsam majd.
        Szeretettel:
        Millali

    Leave A Reply