A halál flow-ja

ahogy, frankón eléred a csabai IC-t,
pont jön a busz, pont indul a metró,
a pénztárnál szép sorban haladnak
az élők, a vonat nem a színben vár,

hanem a külsőn, indulásra kész és
toporzékol kedvenc vágányodon, a
6-oson, s te lábadat hagyod lépni a
lépcsőn, s már fenn is vagy. Van

szabad hely bőven. Nem kell a hely-
jegy, csak az első három kocsi vala-
melyikébe szállj, ez a szabály. Már

nem vagy, s még nem vagy, se itt,
se ott, csak úton. Elkap a flow, érzed
sínen vagy, nem töprengsz a múlton…

De

Mi van akkor, mikor a halál Flow-ja
kap el? Már rég készülnöd kellene,
mert tudod, egy óra nem elég. Nem
elég, mégis, még jól jönnek össze a

dolgok. Hiába vár a halál, három perc
és pont az a busz jön. Nincs jegyed,
de hála, kinyílik a középső ajtó. Leülsz.
Ülsz. Felállsz, hogy elsőnek szállj le.

Liftezel egy szintet, látod, valaki elviszi
előled a belsőt. Már neki van Flow-ja,
bámulod, ahogy becsukódik előtted,

ó, az az ajtó. Sebaj, még van esélyed,
kapaszkodsz az óra számlapjába, a
mozgólépcsőn nem állsz meg, utat

törsz magadnak. Szabad lesz?- hátha
van még esélyed. Szeded a lábad. A
pénztáraknál kisebb sor áll, mint szokott.

Még van esély, tudod. S ekkor, mintha
csak, minden Szépüljetek, szobrokat
játszana, lefagy a rendszer, de nincs
olyan hosszú kezed, mely bármelyik
 
pénztárost megérinthetné.