A bocskor, az ostor nem kell nekem,
de a palástot nem adom.
Foszlott, szakadt, elnyűttem régen,
pedig sohasem forgatom.
Láthatatlanság a menedékem,
ne tudja meg senki soha,
mi van a megkopott posztó alatt.
Rontó szándék, üres szavak
vagy lélekgyógyító jóakarat?
Vagyok, aki vagyok, magam.
Mindig magamban, de mindig neked.
A "Végül"majd lecsupaszít,
és akkor, ki voltam, megismered.
A három ördög öröksége
By szilkati