Ábrándos lelkű iskolából kikopott
diák
álmait kergetve hűtlenül elhagyta
faluját
ahol született s rácsodálkozott a
világra
amelyben csak rohant-rohant folyton másra
vágyva
kergette színes elérhetetlen csalárd
álmait
majd rájött, bármily nagy s színes, üresen kong
a világ
ármány megalkuvás s szorongás mérgezi
lakóját
bár ragyog a fény, villog vakít, de mégis
szegény
színes hideg fészek amelyben elvész a
remény
otthon talán csöndesebb a zaj kevesebb
a jaj
amiknek iramát súlyát már nehezen
állva
honvágyó lelkét s fájó szívét őszintén
kitárva
bebocsáttatást kér rég elhagyott szülő
falujába